Hihetetlen, de már több mint 12 év telt el azóta, hogy megjelentek az első, kereskedelmi forgalomban is elérhető PCIe 3.0 NVMe SSD-meghajtók. Az idő azonban nem áll meg, és ma már a PCIe 4.0 számít általános szabványnak, amelyet lassan, de biztosan kezd felváltani a PCIe 5.0. Felmerül tehát a kérdés: van-e még helyük a régebbi modelleknek a piacon, és érdemes-e őket ma is megvásárolni? A mai, és valószínűleg utolsó tesztünkben alaposan megvizsgáltuk néhány megmaradt meghajtó teljesítményét, mielőtt végleg feledésbe merülnének.
A gyártók és marketingcsapataik gyakran azokra az értékekre helyezik a hangsúlyt, amelyek valójában nem is annyira fontosak. Miért? Mert az ezres nagyságrendű MB/s számok egyszerűen jól hangzanak. Hiszen ki ne szeretne egy „leggyorsabb” SSD-t a költségvetésén belül, igaz?
Ezzel szemben az alacsonyabb értékek, amelyek valójában sokkal többet árulnak el a teljesítményről, a termékleírásokban és specifikációkban szinte sosem szerepelnek. A gyártók ritkán közlik ezeket, így a vásárló nem is nagyon találkozik velük. Az egyetlen módja, hogy megtudd, mit tud egy SSD a valóságban, az a kézi, időigényes tesztelés. Pontosan ilyet készítettünk most neked.
A TLC (Triple Level Cell) típusú SSD-k olyan memóriacellákat használnak, amelyek 3 bitnyi adatot tárolnak, vagyis egyetlen cella 8 különböző állapotot vehet fel. Ennek a technológiának köszönhetően sikerült jelentősen csökkenteni főként a nagy kapacitású SSD meghajtók árát. Ugyanakkor a TLC technológia az MLC-hez (Multi Level Cell) képest, ahol egy cella 2 bitet, azaz 4 állapotot kezel, lassabb írási sebességet kínál, és valamivel alacsonyabb az élettartama is.
A QLC SSD-k ennél is tovább mennek, mivel itt 4 bites cellákat használnak, így egy cella már 16 különböző állapotot vehet fel. A TLC-hez képest ezzel a tárolási sűrűség 33%-kal nő minden egyes cellánál, ami az 1 GB-ra jutó árat tovább csökkenti. Cserébe viszont ismét alacsonyabb teljesítménnyel és élettartammal kell számolni.
Amikor SSD-t választasz, leggyakrabban a szekvenciális olvasási és írási sebességek kerülnek előtérbe, ezek azonban nem annyira mérvadók. Fontosabb szerepet játszanak a véletlenszerű olvasási és írási sebességek, de ami igazán számít, az a feldolgozott adatok mérete és a várakozási sorok (queue depths) száma, amelyekbe ezek az adatok kerülnek. A legfontosabb – bár a legalacsonyabb – sebességeket az SSD akkor mutatja meg, amikor kis, 4 kB méretű fájlokkal dolgozik az első sorokban (QD1–QD4). Ide menti a szoftver a kulcsfontosságú adatokat, hogy a lehető leggyorsabban hozzáférhessen.
Az SSD-k, sőt, általában a háttértárak tesztelése manapság nem egy egyszerű feladat. A legtöbb benchmark és teljesítménymérő alkalmazás már elavult, és évek óta nem kapott frissítést.
A 3DMark Storage Benchmark valós életből vett helyzeteket szimulál, amelyekkel egy átlagos felhasználó – különösen a gamerek – rendszeresen találkoznak. A következő grafikonokon láthatod az átlagos olvasási sebességeket, a hozzáférési időt a játékadatok betöltésénél, a játékfájlok áthelyezését és a játékbeli felvételek mentését. Emellett megmutatjuk az egyes meghajtók sebességét a DirectStorage funkcióval is, amely lehetővé teszi, hogy a játékfájlok közvetlenül az SSD-ről kerüljenek a videókártya videomemóriájába.
Tesztkonfiguráció
ASUS ROG X870E CROSSHAIR HERO (1203), MAXIMUS Z890 HERO (1603), Z790 HERO (2801), RTX 5090 TUF (572.70)
Operációs rendszer
VBS kikapcsolva, Windows 11 24H2, Maximális teljesítmény
A gaming tesztekben mind a hat vizsgált meghajtó nagyon hasonlóan teljesített. Különbségek leginkább a DirectStorage tesztben mutatkoztak meg, ami ehhez a generációhoz valójában nem is annyira releváns. Ha ki szeretnéd használni ezt a játékfunkciót, érdemes egyből egy újabb, PCIe 5.0-s SSD-t választanod.
Az Anvil egy régebbi benchmark program, amelyet a tesztekben a mai napig gyakran használnak, mivel nincs igazán jó alternatívája. A mérések során csak arra koncentrálunk, ami igazán számít, a kisméretű, 4 kB méretű fájlok olvasására és írására a QD1, QD4 és QD16 sorokon. Itt elsősorban az olvasási teljesítményre vagyunk kíváncsiak, hiszen írás (például játék telepítése) során viszonylag kevés adat kerül rögzítésre, míg olvasás (betöltés) közben ez a folyamat sokszor ismétlődik.
A kis, 4 kB-os fájlok olvasása az első sorokon a legfontosabb mutató. Teljesítmény és ár-érték arány tekintetében itt az Apacer AS2280P4U Pro bizonyult a legjobb választásnak.
A CrystalDiskMark benchmark segítségével a szekvenciális olvasási és írási sebességeket mérjük 1 MB-os fájlokkal az első sorban. Ugyanígy teszteljük a véletlenszerű olvasási és írási sebességeket kisméretű , 4 kB-os fájlokkal, szintén az első sorban. Más szóval, ez a teszt a leggyakoribb és egyben legmegterhelőbb feladatokat szimulálja, amelyekkel a meghajtó a mindennapi használat során találkozik.
Ha a CrystalDiskMark eredményeit nézzük ugyanabban, a legfontosabb kategóriában, akkor az Apacer, a Patriot és a Verbatim meghajtói sem lennének rossz választások. Én személy szerint azonban inkább az Apacer AS2280P4U Pro mellett döntenék.
A HD Tune segítségével elsősorban az írási sebességet mérjük, miután a meghajtó gyorsítótára (cache) kimerül. Ezt úgy érjük el, hogy egyszerre egy olyan nagy fájlt írunk, amely a meghajtó kapacitásának kb. 20%-át teszi ki. A biztonság kedvéért egy 400 GB-os fájlt használunk a méréshez.
Végül pedig, a gyorsítótár kimerülését szimuláló tesztben az Apacer AS2280P4U Pro tartotta a legmagasabb írási sebességet az egész folyamat alatt. Itt igazán nincs több kérdés.
A ma már igencsak szűkös kínálatban, ami a PCIe 3.0-s SSD-meghajtókat illeti, nem sok lehetőség maradt. Ennek ellenére még mindig érdemes a legfontosabb és frissen mért adatok alapján dönteni. Jelenleg az Apacer AS2280P4U Pro tűnik a legésszerűbb választásnak.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a PCIe 3.0 SSD-meghajtók ára mára sokszor már a PCIe 4.0 SSD-k árszintjére emelkedett. Személy szerint nem látok sok értelmet egy ilyen régi generáció megvásárlásában, kivéve, ha valamilyen ritka kompatibilitási probléma miatt nincs más lehetőség. Ezek a meghajtók természetesen még hosszú ideig, és sok esetben remekül szolgálhatnak, de az áruknak ehhez képest legalább egy szinttel alacsonyabban kellene lenniük.

Michal Mikle
I'm an overclocker and enthusiast Bitcoiner. With computer hardware, any unused performance won't keep me calm. If there is the possibility of squeezing another drop of power from the hardware, I won't miss it. I love the adrenaline and pushing the limits, of the components and myself. This activity is rich with choices, but I mainly use liquid nitrogen and phase-change methods. I also set up a service to optimise Intel processors, delid.cz, building custom PC setups on demand and I enjoy security and privacy topics. Outside the digital world I'm interested in permaculture and other low time preference systems.