Hogyan igazodj el a Sony és Zeiss objektívek elnevezéseiben?

Az objektív és a fényképezőgépváz kompatibilitását vásárlás előtt mindig ellenőrizni kell. Nem minden objektív illik ugyanis minden készüléktípusra. Az objektív modellrendeltetését a fényképezőgép szenzorának mérete pontosítja.

Full Frame szenzoros fényképezőgép

A teljes képkockás szenzorral rendelkező fényképezőgépvázakhoz olyan objektívet választunk, amely kompatibilis a Full Frame készülékekkel. Az ilyen objektívek ugyanakkor kisebb, APS-C szenzoros fényképezőgépekkel is használhatók.

APS-C szenzoros fényképezőgép

Az APS-C szenzoros fényképezőgépvázakhoz APS-C készülékekkel kompatibilis objektívet választunk. Az ilyen objektívek azonban a kisebb szenzorhoz igazodnak, ezért nem használhatók Full Frame fényképezőgépeken.

Az objektívek bajonettel végződnek, amely a fényképezőgépvázhoz való rögzítésre szolgál. Nemcsak a mechanikus rögzítést biztosítja, hanem fontos a váz és az objektív közötti megfelelő kommunikációhoz és működéshez is. Minden fényképezőgépgyártónak azonban saját bajonettrögzítési rendszere van. És hogy még változatosabb legyen, a legtöbb gyártónak rögtön több típusa is van.

Kölcsönös kompatibilitás

A különböző márkák rendszerei egymással nem kompatibilisek, ezért az egyik márka objektívjét nem lehet a másik márka fényképezőgépvázára felhelyezni (például Nikkor objektívet Canon vázra). Mégis találkoztál már ilyesmivel? Igen, mert léteznek adapterek és átalakítók, amelyek lehetővé teszik az egyébként nem kompatibilis váz és objektív összekapcsolását.

Az adapter vagy átalakító használata bizonyos hátrányokkal is jár. Előfordulhat, hogy elveszítünk egyes funkciókat, például az automatikus élességállítást vagy a fontos információk átvitelét a rekeszről, az expozícióról stb. Ez inkább akkor történik meg, ha újabb objektívet használunk régebbi fényképezőgépvázzal – az eltérő elektronika nem biztos, hogy megfelelően együttműködik, és ez okozza az említett nem kívánt jelenségeket.

A gyújtótávolság az objektív optikai közepe és aközött a sík között mért távolságot fejezi ki, amelyre a fényképezett tárgyat élesre tudja állítani. Vagyis oda, ahol az objektíven áthaladó összes fénysugár metsződik (fókusz).

Egyszerűsítve az objektíveket gyújtótávolság szerint két alapvető csoportra oszthatjuk:

• Fix gyújtótávolságú objektívek
• Változó gyújtótávolságú zoomobjektívek

Az objektíveket a látószög szerint is csoportosíthatjuk, mégpedig a következő csoportokba:

• Halszem (6-16 mm)
• Nagylátószögű objektívek (24 - 35 mm)
• Portréobjektívek (± 50 mm)
• Alap zoomobjektívek (18 - 100 mm)
• Teleobjektívek (100 - 300 mm)
• Szuper-teleobjektívek (> 300 mm)

Minden gyújtótávolság más látószöget ad, és ettől függ az egyes objektívek felhasználása is. Általánosan igaz, hogy minél kisebb a gyújtótávolság, annál nagyobb az objektív látószöge. A nagylátószögű objektíveknek tehát nagy, a teleobjektíveknek pedig nagyon kicsi a látószögük.

Az objektívek gyújtótávolságát teljes képkockás Full Frame szenzorra adják meg. Ha azonban az objektívet kisebb szenzorra (Micro 4/3“, APS-C) helyezzük, a gyújtótávolságot át kell számítani. Az átszámításról bővebben lejjebb, a crop factor fejezetben olvashatsz.

A crop faktor azt az együtthatót jelenti, amellyel az objektív tényleges gyújtótávolságát át kell számítani, ha kisebb, mint a teljes képkockás Full Frame szenzorra helyezzük fel. Tehát azt mutatja meg, hányszor kisebb a fényképezőgép szenzorának felülete, mint a teljes képkockás Full Frame szenzor felülete.

A gyújtótávolság, és így a látószög is a fényképezőgép szenzorának méretétől függ. Ha az objektívet a teljes képkockás Full Frame-nél kisebb szenzorra (Micro 4/3“, APS-C) helyezzük fel, a gyújtótávolságot ekvivalens értékre kell átszámítani. Ugyanis crop, vagyis képkivágás történik, mivel a kisebb szenzorra csak a kép egy része jut rá.

Gyújtótávolság * crop faktor = ekvivalens gyújtótávolság

A gyújtótávolság átszámításánál a gyártót is figyelembe kell venni. Az egyes gyártók különböző szenzorméretei ugyanis kis mértékben eltérhetnek egymástól.

Szemléletes példa

Sony 50 mm objektív

• Ha Sony APS-C szenzoros fényképezőgépre helyezed, az objektív ekvivalens gyújtótávolsága 75 mm lesz (50*1,5 = 75).
• Ha Full Frame szenzoros fényképezőgépre helyezed, az effektív gyújtótávolság változatlan marad, tehát 50 mm.

Nikkor 24-85 mm objektív

• Ha Nikon APS-C szenzoros fényképezőgépre helyezed, az objektív ekvivalens gyújtótávolsága 36-128 mm lesz.
• Ha Full Frame szenzoros fényképezőgépre helyezed, az effektív gyújtótávolság változatlan marad, tehát 24-85 mm.

A fényerőt rekeszszámmal adják meg, és azt fejezi ki, hogy az objektív fotózás közben mennyi fényt képes átengedni a szenzorra. Egyszerűsítve igaz, hogy minél nagyobb a maximális fényerő (tehát minél kisebb a rekeszszám), annál rövidebb lehet a záridő (kisebb az elmosódás veszélye), vagy annál alacsonyabb lehet az ISO érzékenység értéke (így kevesebb lesz a zaj a képen). A nagyobb fényerőnek köszönhetően így jobb képeket készíthetsz gyengébb fényviszonyok között, tehát szürkületben vagy sötétben.

Az objektíveknél mindig a lehető legnagyobb értéket adják meg, tehát a maximális fényáteresztést. A fix gyújtótávolságú (zoom nélküli) modelleknél ez az érték állandó, a zoomobjektíveknél pedig két szélső értéket tüntetnek fel – mindig a minimális és maximális zoomálláshoz tartozó legnagyobb fényerőt. Kiemelkedően jó fényerőnek tekinthető:

• f/1,2 a fix gyújtótávolságú modelleknél
• f/2,8 a változó gyújtótávolságú modelleknél

Az objektíveknél két alapvető fókuszálási típust különböztetünk meg.

Fókuszálás a teljes optikai rendszer mozgatásával

Ez a fókuszálási típus arról ismerhető fel, hogy a teljes optikai rendszer mozog, vagyis az egész objektív ki- és betolásával történik az élességállítás. Ez a műszaki megoldás általában lassabb fókuszálást eredményez – főként az olcsóbb objektíveknél találkozol vele.

Belső vagy hátsó fókuszálás

Ilyenkor nem az egész objektív forog vagy mozog, hanem csak néhány belső lencsetag. Előnye a fókuszálás sebessége, valamint az, hogy nem változik meg a súlypont az objektív ki- és betolásával, mint az első esetben – a súlypontváltozás főleg a teleobjektíveknél érezhető. Hátránya a magasabb vételár.

Optikai stabilizálás az objektívben

Az optikai stabilizálás általában az objektívben található, és megakadályozza a kép elmosódását állvány nélküli fotózás közben. Az objektív belsejében elhelyezett lencserendszer az objektíven áthaladó sugarakat a szenzor egy pontjára irányítja. Az optikai elem elmozdításával a rezgések kiegyenlítődnek, és a kép stabilizálódik. Hogy az objektív tartalmaz-e optikai stabilizáló rendszert, azt a megfelelő rövidítésből ismered fel.

A stabilizálásnak köszönhetően kézből is elérhetsz olyan hosszú expozíciós időket, amelyeket stabilizálás vagy állvány nélkül nem tudnál. Az optikailag stabilizált képet ráadásul közvetlenül a keresőben is láthatod. Kis hátránya, hogy az optikai stabilizátorral szerelt objektívek a stabilizátor nélküli modellekhez képest általában valamivel nehezebbek.

Mechanikus stabilizálás a fényképezőgépvázban

Stabilizált lehet maga a szenzor is a fényképezőgépvázban. Ilyenkor mechanikus stabilizálásról beszélünk. Ez a szenzor elmozdításának elvén működik, amely korrigálja a fényképezőgép dőlését és rezgéseit. Az így stabilizált képet a keresőben nem látjuk.

A mechanikus stabilizálással rendelkező fényképezőgép így minden ráhelyezett objektívet stabilizál. Ha azonban maga az objektív is stabilizált, és a fényképezőgépváz nem rendelkezik hibrid stabilizálással, akkor a kettő közül csak az egyiket tudod használni.

Napjainkban az objektívek üvegei és lencsetagjai terén az egyik legjobb megoldásnak az aszférikus lencsék és az ED üvegek számítanak.

Aszférikus lencsék

Az aszférikus lencsékkel rendelkező objektívek kisebbek és könnyebbek, mint a gömbfelületű lencséket használó változatok. Ugyanakkor jobb optikai tulajdonságokkal is rendelkeznek. A lencse a szélein laposabb, aminek következtében a fénysugarak közvetlenül a fókuszpontba érkeznek. Ezek a lencsék leginkább a nagylátószögű objektívek torzításának korrekciójánál hasznosak.

ED üvegek

A kis szórású üvegek, vagyis az ED üvegek befolyásolják a kép élességét és a színi hibák, például a kromatikus aberráció korrekcióját. Ezeket a lencsetagokat széles körben használják teleobjektíveknél, de fokozatosan más objektívkategóriákba is bekerülnek.