Az önvezető autók világa rohamosan fejlődik, de még nem léptünk abba a korszakba, amikor a sofőr nélküli járművek biztonságosan elvinnének minket bárhová. Fedezd fel velünk az autonóm vezetés kihívásait és eredményeit, a vezetéstámogató rendszerektől a teljes autonómia álmáig! A cikk feltárja, mennyire vagyunk még távol attól, hogy elengedhessük a kormányt, és mi mindent kell még megoldanunk a biztonságos és hatékony önvezető jövő felé vezető úton.
Nagy érdeklődés övezi az ADS (Automated Driving Systems) néven ismert autonóm járművezetési rendszereket. Ezek meglehetősen összetett egységet alkotnak, amely nemcsak vezérlő számítógépekből áll, hanem belső és külső szenzorokból is, amelyek nem csupán az autó sebességéről gyűjtenek adatokat, hanem a kamerák képét, illetve egyéb érzékelők – például kompakt radarok vagy lézerszkennerek (lidar) – jeleit is feldolgozzák.
Sokan el voltak ragadtatva a Tesla Autopilot funkciójától, de az meglepő módon még elég messze áll az autonóm vezetéstől. Valójában a vezetés autonómiájának hat szintjét különböztetik meg, és a Tesla Autopilot mindössze az első szintet érte el (a nulladik szint azt jelenti, hogy semmilyen automatizálás nem áll rendelkezésre, csak olyan alapvető eszközök, mint az ABS vagy az akadályérzékeléskor működő automatikus fékezés).
A Tesla Autopilot olyan alapvető funkciókat képes ellátni, mint a kormányzás, a gyorsítás és a fékezés, miközben megfelelő körülmények között a sávjában tartja az autót. Nem lehet azonban rá hagyatkozni, és a járműért való felelősség továbbra is teljes mértékben a vezetőé, ezért ezt a szintet csupán asszisztenciának nevezik.
A második szintet érte el például a Mercedes Drive Pilot, amely már a legtöbb körülmény között képes átvenni a vezetést. Ezt a szintet részleges automatizálásnak (partial automation) nevezik, de továbbra is megköveteli a vezető folyamatos jelenlétét és figyelmét.
Eddig még nem sikerült elérni a harmadik szintet, amelyet feltételes automatizálásnak (conditional automation) neveznek. Ez nemcsak az alapvető vezetést lenne képes kezelni, hanem fejlett szenzoroknak köszönhetően képes lenne a közlekedési táblák olvasására, járművek, gyalogosok és akadályok észlelésére, és „a legtöbb normál helyzetben" képes lenne az autót a teljes útvonalon végigvezetni. Az automatizálás meghibásodása esetén azonban továbbra is szükség van egy vezetőre, akinek a válsághelyzeteket meg kell oldania.
A negyedik szint a magas fokú automatizálás (high automation), amely a legtöbb körülmény között képes az autót vezetni, és már nem feltétlenül igényli a vezető jelenlétét vagy beavatkozását sem. Az utolsó, ötödik szint a teljes automatizálás (full automation), amely már megfelel a vezető nélküli járművek (driverless car) sci-fi elképzeléseinek, és amely az Uberhez hasonló szolgáltatások víziója szerint egyszer teljesen kiválthatná a taxikat.
i
Bár a fejlett asszisztensek láttán úgy tűnhet, hogy a teljes önvezetés karnyújtásnyira van, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet vakon megbízni bennük. A legtöbb Tesla jelenleg Kaliforniában közlekedik – és 2021 júliusa és 2022 májusa között az Autopilot legalább kilencven balesetet okozott, amelyekért továbbra is a sofőrök viselik a felelősséget. Az autók ugyan fejlődnek, de még mindig gyakran küzdenek az úton lévő objektumok helyes beazonosításával – létezik például egy videófelvétel egy Tesláról, amely egy amish lovas kocsit követ, és a kijelzőn az Autopilot folyamatosan ugrál aközött, hogy talán egy teherautót követ, vagy talán akadály van az úton. A gép egyszerűen nem tudja helyesen kiértékelni, mi történik valójában előtte, és ez komoly kockázatot jelent.
Amíg nem születik olyan jogszabály, amely egyértelműen meghatározza a felelősséget az önvezető járművek baleseteiért – beleértve az irányítórendszerek meghibásodását is –, a valódi autonóm vezetés még messze van. Jelenleg kollaboratív irányítási rendszerek bevezetéséről folynak egyeztetések, amelyekben az autonóm autók vezeték nélküli kommunikációval kapcsolódnának egymáshoz, és közösen „egyeztetnének" a vezetésről, a gyorsításról vagy fékezésről sorban álláskor, a kereszteződések áthaladásáról és hasonlókról.
Ezek a rendszerek rajalgoritmusokon (swarm behaviour) alapulnak, amelyeket például a rovarok, madarak vagy halak viselkedéséből ismerünk. A rajalgoritmusok lehetővé teszik, hogy nagy egyedszámú csoportok biztonságosan egységes egészként viselkedjenek, ami csökkentené az egymással való ütközések kockázatát. Bizonyos problémát jelent viszont, hogy rajviselkedés esetén a legveszélyesebb elemmé az emberi sofőr válik, aki a raj szempontjából kiszámíthatatlanul viselkedik – így elképzelhető, hogy az ilyen technológiákat csak a teljesen autonóm vezetésnél lehet majd alkalmazni, ahol az emberi sofőr ki van zárva a forgalomból.
i
Michal Rybka további sorozatai az Alza.hu-n
A cikk áttekintést nyújt az önvezető járművek fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről, az olyan asszisztensrendszerektől, mint a Tesla Autopilot, egészen a teljesen autonóm vezetés víziójáig. Bár az Autopilothoz hasonló funkciók fejlődést jeleznek, a teljes autonómia összetett kihívás, amely nem csupán technológiai, hanem biztonsági és jogi kérdéseket is felvet. Az ilyen rendszerekkel összefüggő balesetek számának növekedésével egyre inkább előtérbe kerül az alapos szabályozás és a felelősség kérdése. Szó esik a rajalgoritmusok alkalmazásának lehetőségéről a biztonság és hatékonyság javítása érdekében, ami forradalmasíthatná az autonóm közlekedést, ugyanakkor megköveteli az emberi sofőrök kiszámíthatatlan viselkedésének kiiktatását.