• Szerző: Jan Vavřík
A nosztalgiázás egyfajta időutazás, ami visszarepít azokba az időkbe, amikor a mobiltelefonok nem unalmas, lapos ketyerék voltak, hanem inkább apró technológiai kísérletek, amelyeknek saját személyiségük és bájuk volt. A gyártók egymással versengve hozták a forradalmi újdonságokat, amelyeket olyan lelkesedéssel fogadtunk, mint amikor az ember megtalál egy régi VHS kazettát a kedvenc filmjével – amit először persze vissza kell tekerni az elejére. Már bemutattam a Samsung S-sorozatát, a finn Nokiát – az állóképesség királynőjét, valamint azt a lenyűgöző korszakot, amikor a svéd Ericsson és a japán Sony egyesítették erejüket a SonyEricsson márkanév alatt. Nem feledkeztem meg a legendás BlackBerryről sem – de majdnem kiment a fejemből egy másik gyártó: a francia Alcatel, amelynek telefonjai hosszabb antennával bírtak, mint egy átlagos hegyi túra. Idézzük most fel néhány nevezetes modelljét!
Az Alcatel egy francia mobiltelefon-márka, amely a vad 90-es években jelent meg a színen a távközlési óriás, az Alcatel-Lucent égisze alatt. Akkoriban az egyik úttörője volt a mobilkommunikációnak, amely nem félt kísérletezni sem a dizájnnal, sem a technológiával.
2005-ben a kínai TCL Technology megszerezte az Alcatel márkanév használatának licencét, amely lehetővé tette számára, hogy megfizethető árú telefonokat gyártson a tömegek számára. Eközben a Nokia 2016-ban felvásárolta az Alcatel-Lucentet, így megszerezte az Alcatel márka tulajdonjogát, de a TCL a gyártást továbbra is folytatta a licencmegállapodás alapján, amely 2024 végéig volt érvényben. Ma csak néhány olyan telefont idézünk fel, amelyet ez a márka közel harminc év alatt adott a mobilvilágnak. Felmerülhet a kérdés, hogy egyes típusok miért maradtak ki a cikkből – ám ha mindegyiket meg szeretném említeni, akkor ebből a cikkből egy több részes sorozat lenne.
Az Alcatel One Touch Easy HF, amely 1998-ban került piacra, tökéletes példája volt a korai mobiltelefonok korszakának. Monokróm kijelzővel rendelkezett, amely 2 × 12 karakter megjelenítésére volt képes, és a GSM 900 hálózatot támogatta. A készülék memóriája kizárólag a SIM-kártyára korlátozódott, így ha új kontaktot szerettünk volna hozzáadni, gyakran meg kellett válni a legkevésbé kedvelt barátunk számától. A telefon annyira „őskori darab”, hogy fotót vagy videót ma már szinte lehetetlen találni róla. Viszont érdemes megnézni egy régebbi videót az Alcatel One Touch Easy modellről, amely segít felidézni, milyen „téglákat” használtunk közel harminc évvel ezelőtt.
Az egyik fő előnye az akkumulátor-üzemidő volt – az alap 580 mAh kapacitású NiMH akkumulátor akár 3 órás beszélgetési időt és 70 órás készenléti időt biztosított. Az igényesebb felhasználók számára elérhető volt egy bővített, 1 200 mAh kapacitású akkumulátor is, amely 6 órás beszélgetési időt és 140 órás készenlétet tett lehetővé. És ha mégis lemerült, a telefon három AAA ceruzaelemmel is működtethető volt – praktikus megoldás arra az esetre, ha otthon maradt a töltő, vagy ha egy kis MacGyver-trükköt akartunk bemutatni.
Az Alcatel One Touch Easy HF nem rendelkezett olyan modern funkciókkal, mint a kamera vagy a Bluetooth, de masszív felépítésének köszönhetően bármit túlélt, amit csak el tudsz képzelni.
A 2000-ben megjelent Alcatel One Touch 501 egy kompakt, menedzsereknek szánt telefon volt, amely egyszerűségével és megbízhatóságával vívta ki a felhasználók elismerését. A 103 × 42 × 22 mm-es méretével és mindössze 103 grammos tömegével a korszak könnyebb készülékei közé tartozott. Monokróm LCD-kijelzője 96 × 64 pixeles felbontással rendelkezett, és akár 8 sor szöveget is meg tudott jeleníteni – ideális volt munkajegyzetek vagy teendőlisták gyors átnézésére is.
A telefon a GSM 900/1800 hálózatokat támogatta, és olyan funkciókkal rendelkezett, mint a WAP 1.1 böngésző, diktafon, naptár, ébresztőóra, számológép, hangvezérlés és beépített handsfree – mindezek együtt egy praktikus társsá tették a korszak felhasználói számára.
Cserélhető, 680 mAh NiMH akkumulátora akár 4,5 óra beszélgetési időt és 220 óra készenléti időt biztosított. Az Alcatel One Touch 501 nem rendelkezett olyan modern funkciókkal, mint a kamera vagy a Bluetooth, de egyszerűsége és megbízhatósága miatt jó választás volt azok számára, akik elsősorban telefonálásra használták a telefont.
2003-ban jelent meg az Alcatel OT 735, amely a márka egyik első beépített kamerával rendelkező modellje volt. Színes CSTN kijelzővel rendelkezett, 128 × 128 pixeles felbontással, és 4 096 szín megjelenítésére volt képes, ami akkoriban egész jónak számított.
A kamera felbontása 0,1 Mpx volt (CIF, 352 × 288 px) – tökéletes egy pillanat megörökítésére, amit nem akar az ember elfelejteni, de nem is szeretne túlságosan felnagyítani. A 1,8 MB belső memória azt jelentette, hogy csak néhány tucat fénykép fért el a telefonon, feltéve, hogy nem tároltunk túl hosszú SMS-eket.
A telefon támogatta a GPRS Class 10 szabványt az alapvető internetkapcsolathoz, infravörös porttal, WAP 2.0/xHTML-lel, valamint SMS, EMS és MMS üzenetekkel is elboldogult. A memóriakártyák támogatása azonban hiányzott, így a fotók tárolása olyan volt, mintha egy nyaralásra csak kézipoggyásszal indulnánk. A Li-Ion akkumulátor akár 6 óra beszélgetési időt vagy 260 óra készenléti állapotot kínált. Az Alcatel OT 735 tehát egy lépést jelentett a modernebb telefonok felé, ám korlátozott memóriájával és alap kamerájával inkább az első, bátortalan lépéseket testesítette meg a fotómobilok világában.
Az Alcatel One Touch 757 olyan felhasználók számára készült, akik többre vágytak az egyszerű hívásoknál és SMS-eknél. TFT kijelzője 128 × 160 pixeles felbontással és 256 ezer szín megjelenítésével akkoriban lenyűgözőnek számított. A VGA (0,3 Mpx) felbontású kamera nemcsak fényképezésre volt alkalmas, hanem rövid videók rögzítésére is – bár ezek minőségéről mai szemmel nem sok jót lehetne mondani. A telefon támogatta a Java alkalmazásokat (MIDP 2.0), ami lehetőséget nyitott játékok és egyszerűbb appok használatára.
A telefon gyenge pontja a mindössze 4 MB-os belső tárhely volt, amit nem lehetett bővíteni. A csatlakozási lehetőségek közé tartozott a GPRS Class 10 és az infravörös port, viszont hiányzott a Bluetooth és a WiFi, így az adatmegosztás inkább a türelem, mint a technológia kérdése volt. A 950 mAh kapacitású akkumulátor legfeljebb 5 óra beszélgetési időt vagy 250 óra készenléti időt biztosított.
Az Alcatel One Touch 980 volt a márka első olyan modellje, amely Android operációs rendszert futtatott. Az Android 2.1 Éclair verzióval érkezett, és egy 2,8 hüvelykes, rezisztív érintőkijelzőt (320 × 240 pixel felbontással) kombinált egy kihúzható QWERTY billentyűzettel – ideális választás volt azok számára, akik hosszabb szövegeket gépeltek, de nem akartak lemondani a valódi billentyűk nyomkodásának érzéséről.
A mobiltelefont egy 600 MHz-es frekvenciájú Qualcomm MSM7227 processzor hajtotta, amelyet 256 MB RAM és 512 MB belső memória egészített ki, amelyből csak 194 MB volt elérhető a felhasználó számára. A memória microSD-kártya segítségével 32 GB-ig bővíthető volt, ami legalább részben orvosolta a korlátozott tárhelyet.
A további felszereltséghez tartozott egy 2 Mpx-es hátsó kamera, Wi-Fi 802.11 b/g, Bluetooth 2.0 A2DP támogatással, GPS, valamint 3,5 mm-es audio csatlakozó. Az 1 150 mAh kapacitású akkumulátor akár 10 óra beszélgetési időt vagy 245 óra készenléti időt biztosított, ami tisztességesnek számított, ha kerülted az akkumulátort gyorsan merítő alkalmazásokat. Összességében egy meglehetősen strapabíró készülékről volt szó, amely elviselte a kissé durvább bánásmódot is.
Az Alcatel OneTouch Idol 3 az Alcatel ambiciózus próbálkozása volt arra, hogy versenyképes középkategóriás okostelefont kínáljon. A készülék egy 5,5 hüvelykes Full HD IPS kijelzővel rendelkezett, 1920 × 1080 pixeles felbontással, amelyet a Technicolor hangolt a színhűség javítása érdekében.
A legérdekesebb funkciója a kétoldalas kialakítás volt – a kettős mikrofonoknak és hangszóróknak köszönhetően a telefon bármilyen tájolásban használható volt. Mindegy, hogyan vetted fel, a telefon alkalmazkodott.
A hangélményt tovább fokozták az előlapi sztereó hangszórók, amelyeket a JBL tanúsított – ezek átlagon felüli hangminőséget nyújtottak, ideális azoknak, akik szeretnek maximális hangerőn zenét hallgatni. A telefont nyolcmagos Qualcomm Snapdragon 615 processzor hajtotta, 2 GB RAM-mal és 16 GB belső tárhellyel, amely microSD-kártyával akár 128 GB-ig bővíthető volt. Az Android 5.0 Lollipop operációs rendszer futott rajta, amely akkoriban viszonylag gördülékenynek számított.
2017-ben a vállalat piacra dobta az Alcatel A5 LED-et. Ez egy olyan telefon volt, amely interaktív LED-es hátlappal rendelkezett, amely az értesítésekre, zenére és egyéb eseményekre fényhatásokkal reagált, amelyeket a felhasználó saját ízlése szerint testre szabhatott.
A telefon egy 5,2 hüvelykes HD kijelzővel volt felszerelve, nyolcmagos MediaTek MT6753 processzorral, 2 GB RAM-mal és 16 GB belső tárhellyel, amely microSD-kártyával bővíthető volt. Az Android 6.0 Marshmallow rendszert futtatta, és egy 8 Mpx-es hátsó, valamint egy 5 Mpx-es előlapi kamerát kínált LED vakuval – ideális választás volt a szelfik szerelmeseinek, akik minden részletre szeretnek rávilágítani.
Az Alcatel 3X (2019) egy megfizethető középkategóriás okostelefon volt, meglepően tisztességes felszereltséggel. A készülék 6,52 hüvelykes IPS LCD kijelzőt kapott 720 × 1 600 pixeles felbontással, nyolcmagos MediaTek Helio P23 processzorral, valamint 4 vagy 6 GB RAM-mal és 64 vagy 128 GB belső tárhellyel, amely microSD-kártyával bővíthető volt – különösen hasznos, ha szerettél lefotózni minden ételt, ami a tányérodra került.
A telefon Android 9.0 Pie operációs rendszert futtatott, és hármas hátsó kamerával rendelkezett: egy 16 Mpx-es főérzékelővel, egy 8 Mpx-es ultraszéles látószögű lencsével és egy 5 Mpx-es mélységérzékelővel. A 4000 mAh-s akkumulátor tisztességes, egész napos üzemidőt biztosított. A telefon még ujjlenyomat-olvasót, arcfelismerést és NFC-támogatást is kínált – tehát mindent, amire az átlagfelhasználónak szüksége van.
Ezt követően számos okostelefon jelent még meg, mint például az Alcatel 1S, 1B, 1L és más modellek. Az Alcatel, amely egykor a megfizethető telefonok szimbóluma volt, fokozatosan kivonult az európai piacról az erős verseny és a piaci stratégia változásai miatt – ahogy mondani szokás, néha még a nagy halaknak is együtt kell úszniuk az árral.
Most, évekkel később, az Alcatel ismét visszatér a piacra, világos jövőképpel és gyártási stratégiával, amely a megfizethető, ám technológiailag versenyképes okostelefonokra összpontosít. Kulcsfontosságú lépés az indiai NxtCell vállalattal való együttműködés, amely hatékony gyártást és forgalmazást biztosít az új modelleknek – például az Alcatel V3 Ultra 5G-nek. Ez a készülék modern dizájnt, hármas kamerarendszert és stylus-t kínál, így vonzó alternatíva lehet a széles felhasználói kör számára. A kérdés már csak az, hogy az Alcatel képes lesz-e feléleszteni korábbi hírnevét, és megtalálni a helyét a mai, versenytársakkal teli piacon, vagy végleg elveszik az egyre igényesebb piac zajában.
A kiszivárgott információk szerint hamarosan érkeznek a V3 Pro és a V3 Classic modellek is, amelyek különböző vásárlói csoportokat céloznak meg, és az Alcatel kínálatának bővítését ígérik. Ahhoz azonban, hogy az Alcatel valóban sikeres legyen, többet kell nyújtania, mint csupán nosztalgikus visszatekintést dicső múltjára – meg kell győznie a vásárlókat arról, hogy méltó helye van a bevált márkák között. Ahogy a régi üzleti mondás tartja: „Nem az számít, honnan jössz, hanem az, hogy merre tartasz.”
i
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az Alcatel mindig egy kicsit más volt – a francia sárm és a technológiai kísérletezés keveréke, ami néha ostobaságnak, máskor merész víziónak tűnt. Készülékei karakteresek voltak: strapabírók, néha különcök, de mindig megfizethetőek és időnként meglepően praktikusak. Ma már inkább nosztalgikus emlék egy korszakból, amikor a telefonok évszakonként változtak, és olyan ötletekkel leptek meg bennünket, amelyeket más gyártók nem mertek volna megvalósítani.