Milyen komposztálót vegyek?

A komposztálókat alapvetően két csoportra oszthatjuk: háztartási komposztálókra, amelyek főként konyhai és háztartási hulladék feldolgozására szolgálnak, valamint kerti komposztálókra, amelyeket elsősorban zöldhulladékhoz használnak. A kerti komposztálóba is tehetsz konyhai maradékot, de ajánlott a 3:1 arány betartása a kerti hulladék javára.

Ha csak tavasztól őszig komposztálsz, akkor elegendő lehet egy kétrekeszes komposztáló, egy egyszerű műanyag komposztáló vagy akár egy komposztáló siló is. Ha viszont egész évben szeretnéd használni, akkor válassz szigetelt komposztálót vagy olyat, amelyet akár beltérben is elhelyezhetsz.

• Keretes komposztáló: egyszerű felépítésű, és többféle anyagból készülhet. A beton komposztáló tartós, de drágább megoldás. A fém komposztáló elvezeti a hőt, így a bomlási folyamat jobban függ az időjárástól. A fa komposztáló kezeletlen anyag esetén idővel korhad. A műanyag komposztálónál a színválasztás is fontos, mert a fekete változat könnyen túlmelegedhet, ezért gyakrabban kell nedvesíteni a komposztot.
• Műanyag komposztáló siló: ideális gyors komposzt készítéséhez, főként kisebb, körülbelül 500 m²-es kertekbe ajánlott.
• Kétrekeszes komposztáló: két külön részre oszlik. Az egyikben zajlik a bomlás, a másikba pedig átforgathatod az anyagot. Ezzel levegőzteted a komposztot, helyet csinálsz az új hulladéknak, és nem kell a félig lebomlott anyagot a gyepen tárolni.
• Forgó komposztáló: lehetővé teszi a komposzt rétegeinek egyszerű átkeverését is.

• Nyitott komposztáló – egyszerű tartály vagy keret fedél nélkül, gyakran fából vagy dróthálóból készül. Nagyobb kertekhez ideális, és könnyű hozzáférést biztosít a tartalomhoz az időnkénti átforgatáshoz.
• Zárt komposztáló – fedéllel és oldalfalakkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák az állatok bejutását, valamint bent tartják a hőt és a nedvességet, így felgyorsítják a komposztálási folyamatot.
• Forgó komposztáló – dobos kialakítású, amely lehetővé teszi a komposzt egyszerű átkeverését, ezáltal gyorsabb lebomlást biztosít. Kisebb kertekbe vagy udvarokra ideális, és gyorsabb eredményt kínál, mint a hagyományos komposztálók.
• Gilisztakomposztáló – giliszták segítségével bontja le a szerves hulladékot. Ezt a folyamatot gilisztakomposztálásnak nevezik, és rendkívül hatékony a konyhai maradékok és egyéb biohulladék tápanyagban gazdag humusszá alakításában. Ezek a komposztálók általában kompaktak, így beltéren és kültéren is használhatók.

Számold ki, hogy mennyi hulladékot szeretnél komposztálni, és ennek megfelelően válaszd ki a megfelelő méretű komposztálót. A kisebb modellek ideálisak kisebb kertekbe vagy akár erkélyre, míg a nagyobb változatok inkább tágasabb kertekhez valók.

• Törekedj változatos összetételű komposztanyag használatára.
• A komposzt rétegezése egyszerű. Folyamatosan adagold az új anyagokat, ahogy keletkeznek a háztartásban vagy a kertben.
• A durvább, levegős anyagokat (aprított ágak, faapríték, forgács, vastagabb növényi szárak, stb.) helyezd az alsó rétegekbe.
• Egyszerre nagyobb mennyiséget is hozzáadhatsz.
• Figyelj a megfelelő arányokra (száraz és nedves, barna és zöld, laza és tömör anyagok kombinálása).
• Ne feledkezz meg a földről sem, mivel ettől még jobb minőségű lesz a komposzt.
• A lebomlási folyamatot beindíthatod érett komposzt vagy istállótrágya hozzáadásával.
• Időnként locsold meg vízzel (akár erjesztett trágyalével), hogy gyorsítsd a lebomlást.
• Rendszeresen ellenőrizd a megfelelő nedvességtartalmat.

A mikroorganizmusok intenzív működésének köszönhetően a komposzt az első, úgynevezett termofil (forró) szakaszban akár 50 °C fölé is felmelegszik. Ez a fázis néhány naptól több hétig tarthat, és eközben elpusztulnak a kórokozók, valamint a gyommagvak is. Egy-két hónap után a hőmérséklet fokozatosan csökken, és kezdetét veszi az úgynevezett mezofil szakasz. Ilyenkor érdemes a komposztot átforgatni, hogy elegendő levegő jusson bele. Az utolsó, érési szakaszban a hőmérséklet már közelít a környezet hőmérsékletéhez, és a komposzt elnyeri végleges állapotát.

A komposztáló helye kulcsfontosságú. Olyan területet válassz, amely nincs kitéve közvetlen napsütésnek (például kerítés mellett vagy a kert egy árnyékos sarkában). A közvetlen napfény kiszárítja az anyagot és lassítja a lebomlást. Gondolj arra is, hogy a komposztálót megfelelően védd meg a kutyáktól, macskáktól, madaraktól, rágcsálóktól és más nem kívánt „látogatóktól”.

• Fű és levelek,
• föld és út menti kaparék (kövek nélkül),
• fa hamu,
• aprított újságpapír,
• gyepdarabok,
• zöldség- és gyümölcshéjak, maradékok,
• aprított ágak.

• Gyomok,
• romlott, penészes vagy egyéb módon szennyezett élelmiszerek,
• kövek,
• üveg és kerámia,
• fémek,
• műanyagok.