Hiába próbáljuk a hatalmas objektívkínálatot rendbe tenni és kategóriákba sorolni, a cikkben bemutatott felosztás nem lehet tökéletes. Az egyes csoportok közötti határok nem élesek, és vannak olyan objektívek is, amelyek több kategóriába is beférnének. További „kavarodást” okoznak az APS-C szenzoros fényképezőgépek: az objektív gyújtótávolsága ezeknél mindig hosszabbnak érződik, mint full frame digitális fényképezőgépen. A cikkben ezért elsősorban a klasszikus, „át nem számolt” gyújtótávolságokra koncentrálok.
Halszem objektív, erősen torzító nagy látószögű objektív
Ez egy nagyon nagy látószögű objektív, amelynek optikai rendszere akár 220°-os látószöget is ad, és szándékosan jól látható hordótorzítást okoz. Az egyenes vonalak íveltté válnak, nemcsak a kép szélein.
Megkülönböztetünk cirkuláris és lineáris halszemet. A cirkuláris halszem a jelenetet 180°-os félgömbként rajzolja meg, így vízszintesen és függőlegesen is 180°, a szenzoron pedig kör alakú képet kapsz fekete szélekkel. A lineáris halszemnél a kép kitölti a teljes filmkockát (szenzorfelületet).
A halszem objektívek előnye, hogy túlmutatnak a valóság puszta rögzítésén: olyan világot mutatnak, amit szabad szemmel nem látnál. A természetellenes torzítás bizonyos helyzetekben kifejezetten látványos lehet – ügyetlen használat mellett viszont zavaró.
A halszemek viselkedése attól is függ, milyen digitális tükörreflexes gépet használsz: full frame-et vagy APS-C-t. Például a Canon EF 8–15mm f/4 L USM Fisheye APS-C vázon minden gyújtótávon lineáris halszemként viselkedik, full frame-en pedig a rövid végén cirkuláris halszemmé vált (kör alakú kép fekete téglalapban).
Bár léteznek zoom halszemek, én inkább a fix gyújtótávolságúakat ajánlom. A változtatható gyújtótáv feleslegesen csábíthat komponálás közben. Ezeknek az objektíveknek megvannak a maguk sajátosságai: mindenhez nagyon közel leszel (vigyázz az első lencse megkarcolására), és könnyen előfordulhat, hogy a lábad is a képre kerül. Más objektívekkel szemben itt kevésbé kritikus a tűéles fókusz – ilyen széles látószögnél rekeszelés után szinte minden éles.
Ultraszéles objektív, minimális torzítással
Hasonlóan nagy látószöget adnak, mint a halszemek, de a különbség, hogy nem szenvednek szférikus torzítástól (nem görbülnek az egyenesek a széleken), tehát nem deformálják a képet.
Full frame szenzoron jellemzően 10–14 mm-es gyújtótávokról beszélünk. Az ultraszélesek többnyire fixek és nagy fényerővel (leggyakrabban f/2,8). Fényerejük és széles látószögük különösen hasznos éjszakai égbolt, illetve erdei részletek fotózásakor. Ha kis távolságból részletet fotóznál a tájban, és a hátteret is be akarod komponálni, ezek az objektívek ideálisak.
Hátrány lehet a beépített rekesz, ami miatt klasszikus szűrőket segédeszköz nélkül nem tudsz használni.
Gyakorlati választás lehet a manuális objektív (kézi fókusz és akár kézi rekesz), amely a motoros fókuszú társak árainak a negyedébe kerülnek.
Nagylátószögű objektív – riport és táj
A klasszikus nagylátószögű objektívek elég elterjedtek, különösen tájképfotósok és riporterek körében. A legtöbb fotósnál alapdarabnak számítanak. Full frame vázon jellemzően 16–24 mm a tartomány, és nagyon népszerűek a 16–35 mm-es, változtatható gyújtótávú, univerzális objektívek. A szokásos minimális fényerő f/4 vagy f/2,8. Az alacsonyabb fényerejűek ideálisak tájképre (erősen lehet rekeszelni részletvesztés nélkül), a nagy fényerejűek inkább gyenge fényű riporthoz valók, és magasabb rekeszen (pl. f/16) általában kevésbé optimálisak tájra. 16–18 mm környékén a mélységélesség még elég nagy, 35 mm-nél viszont már fontos a pontos fókusz, főleg nagy fényerőn és közeli témánál. A klasszikus, jó minőségű nagylátószögű objektívek nem torzítják a képet.
Külön fejezetet érdemelnének a nagy fényerejű nagylátószögű objektívek, például a Sigma ART sorozata. Ezek fényereje általában f/1,4 vagy f/1,8, és előnyük, hogy nagyon gyenge fényviszonyok mellett is használhatók, illetve ha a fókuszált témát szeretnénk kiemelni a háttérből.
Előnyük még, hogy széles választékban tehetsz rájuk fotós szűrőket, ami tovább növeli az objektív univerzalitását. A nagy frontlencse miatt a jellemző szűrőátmérő 77 mm, a fényerősebb daraboknál 82 mm.
Alap zoom – ideális mindenes
Ha nem vagy kifejezetten egy műfajra „rákattanva”, nem csak tájat fotózol, és nincs szükséged extrém széles látószögre, nagy eséllyel egy alap zoom kerül a fotóstáskádba. A legelterjedtebb tartomány a változtatható gyújtótávú objektíveknél a 24–70 mm. Hasonlóan a nagylátószögű objektívekhez, ezek felhasználási célja is felosztható elsősorban riportfotózásra (f/2,8-as legkisebb fényerejű objektívek), valamint általánosabb — és főként olcsóbb — f/4-es változatokra.
Az alap zoom objektív utazáshoz is remek társ lehet, hiszen a legtöbb fényképezési helyzetben megállja a helyét — legyen szó „nagylátószögű” felvételekről vagy hosszabb gyújtótávolság használatáról portrézáskor.
Némelyikük „Macro” jelölést kap: ezekkel közelről fotózhatod a témát, és akár „vészmegoldásként” makrózni is lehet nagyobb rovarokat.
Tippek alap objektívekre: Canon EF 24-105mm F4 L IS II USM; Canon EF 24–105/4.0 L IS II USM; NIKKOR Z 24-120mm f/4 S; NIKKOR Z 24-70mm f/4.0 S, Canon EF 24-105mm F4 L IS II USM.
Az alap ötvenes – kicsi, kompakt és fényerős
Ha van objektív, ami szinte minden fotósnál megfordult, az a fix ötvenes. A portréobjektívek közé tartozik, és a történelem egyik legkelendőbb objektívje. Szerintem is a leguniverzálisabb objektívtípus. Már az analóg korszak óta alapnak számít az 50 mm-es gyújtótáv – többek között azért, mert a jelenetet nagyjából úgy mutatja, mint az emberi szem. Ez azonban a full frame digitális tükörreflexes fényképezőgépekre igaz; APS-C szenzoros gépeknél hasonló látószög eléréséhez valamivel rövidebb, „szélesebb” objektívet kell választani.
A fix ötvenesek legnagyobb előnye a kis tömeg és méret, a nagy fényerő (gyakran f/1,8), a kiváló optikai minőség és nem utolsó sorban az alacsony ár. A legolcsóbb gyártott objektívek közé tartoznak.
A felhasználási lehetőségek széles skálája a termékfotózástól a teljes alakos portrékon és riportfelvételeken át egészen a tájképfotózásig terjed. Én személy szerint gyakran használom növények és nagyobb rovarok makrófotózásához is, amikor a klasszikus „makró-százas” objektív már túl hosszúnak bizonyul.
Ha most kezded a fotózást, valószínűleg a fix ötvenes lesz az első fix objektíved – az univerzalitása miatt.
Tippek portréobjektívekre: Canon EF 50mm f/1,8 STM; Nikkor AF-S 50mm f/1,8G.
Makróobjektív – rovarok és növények
Ha a természetfotózás vonz, egy makróobjektív jó választás. Kialakítása révén nagyon közel mehetsz a témához, így óriási nagyítást érhetsz el – különösen rovaroknál és növényeknél. A makróobjektívek előnye nem csak a nagyítás, hanem a képalkotási lehetőségek is a kiváló mélységélesség-kezelésnek köszönhetően: a részlet éles, a környezet kellemesen elmosódik. Nem véletlen, hogy sok makró remek portréobjektív is – szinte bármire bevethető, ahol az adott gyújtótáv előnyeit ki tudod használni.
A leggyakoribb makrók 50–180 mm-esek, és a különböző gyújtótávok eltérően viselkednek. A hosszabb makró óvatosabb élőlényekhez (szitakötő, lepke) praktikus, mert távolabbról fotózhatsz és jobban „leválaszthatod” a hátteret. A rövidebbeknél, pl. 50 mm, a környezet jobban felismerhető marad, és a nagyításhoz közelebb kell menned. Szerintem az egyik legpraktikusabb gyújtótáv a Canon RF 100-400mm f/5,6-8 IS USM, többek között a beépített képstabilizátor miatt.
Ezeknek a makróobjektíveknek a fényereje általában f/2,8, ami nagyon praktikus az élességi mélységgel való munka során. Maximális nagyításnál és a fotózott tárgyhoz való közeli megközelítéskor különösen fontos a pontos fókuszálás, mivel a mélységélesség rendkívül kicsi.
Különleges makró a Canon MP-E 65/2,8 1–5x Macro: teljesen manuális, és akár 5:1 nagyítást tesz lehetővé. Nem könnyű vele dolgozni – a mélységélesség extrém kicsi.
Tippek makróobjektívekre: Canon RF 85mm F2 MACRO IS STM, Sony 50mm F1.8, Sony FE 90mm F2.8 G OSS Macro, NIKKOR Z 50mm f2.8 MC
Teleobjektív – sporthoz, riporthoz és állatokhoz
Akárcsak a 24–70 mm-es alap zoom, a rövidebb telek is a leggyakrabban használt darabok egy lelkes amatőr táskájában. A legjellemzőbb tartományok: 70–200 mm, 70–300 mm, illetve 100–400 mm. Az utóbbi években egyre elterjedtebbek a praktikus 150–600 mm-es univerzális zoomok is, ezek viszont kevésbé fényerősek.
A 70–200 mm különösen sokféle verzióban elérhető: pénztárcától és igényektől függően választhatsz f/2,8 vagy f/4 minimális rekeszt és képstabilizátort.
A teleobjektívek jól használhatók riportfotózásnál, portrék készítésénél, sportfotózáskor, illetve állatok fényképezésénél például állatkertekben. A nagyobb fényerejű modellek előnye, hogy sokoldalúságuk tovább növelhető telekonverterek használatával — így a „kétszázasból” „négyszázas” lesz, és a távoli téma még közelebb hozható.
A telek közé tartoznak a kevésbé fényerős, fix 300 és 400 mm-esek is, amelyek már a vadon élő állatok fotózására is alkalmasak. Minimális fényerejük jellemzően f/4 vagy f/5,6. A lentebb említett szupertelekhez képest ezek még viszonylag könnyen szállíthatók: a 70–200, 300 és 400 mm-esek tömege általában 700–1300 g (minél hosszabb és fényerősebb, annál nehezebb).
A teleobjektívek mélységélessége nagyon kicsi, így kiválóak a téma háttértől való elválasztására, a háttér szép elmosására.
Tippek teleobjektívekre: Canon RF 75-300mm f/4-5.6, Canon EF 75-300mm F4.0 - 5.6 III Zoom, Panasonic Lumix S PRO 16-35 mm f/4, Sony FE 70-200 mm f/4,0 G OSS II MACRO
Szupertele – „nehéz cső” profiknak
Elég speciális kategória a profi fotósok (vadfotó, sport) számára a szupertele: 300–800 mm-es, fényerős gyújtótávok, amelyekhez a kényelmes munkához érdemes állványt vagy monopodot használni. Tömegük többnyire 3–5 kg, kezelésük nehézkes és gyakorlatot igényel. A mélységélesség például lehet, hogy csak néhány milliméter, ezért a pontos fókusz itt még fontosabb.
