Az AMOLED az active-matrix OLED rövidítése. Ez az úgynevezett "aktív mátrix" által vezérelt OLED technológián alapuló kijelzőkre utal. Ez azt jelenti, hogy egy vékony réteg miniatűr tranzisztorokat tartalmaz, amelyek a képernyő minden egyes pixelének fényerejét (és színét) szabályozzák. Az AMOLED a Samsung védjegye, de gyakorlatilag minden ma forgalomban lévő OLED kijelző aktív mátrixot használ. Az alábbiakban egyszerűbben elmagyarázzuk, hogyan működik ez a technológia.
Az OLED kijelzők szerves diódákon alapulnak. Az OLED az Organic Light Emitting Diode (szerves fénykibocsátó dióda) rövidítése. Amikor elektromos áramot kapcsolunk ezekhez az apró diódákhoz, azok fényt termelnek. Valószínűleg ez a legnagyobb különbség az LCD és LED kijelzőkhöz képest, amelyek háttérvilágítást használnak. Az egyes LCD-képpontok csak a háttérvilágításból a képernyő felületére érkező fény intenzitását és színét befolyásolják. Ezzel szemben az OLED kijelzők pixelei önmagukban világítanak, ami számos előnnyel jár, mint például a gazdag színek, a nagy kontraszt és az abszolút fekete megjelenítésének képessége.
Az LCD háttérvilágítás jellemzően egyenletes, így még a teljesen elsötétített pixelek hátterében is világít. Az eredmény nem abszolút fekete, hanem inkább szürke vagy kék. Az OLED megoldja ezt a hiányosságot - az egyes pixelek fényerejének egyedi szabályozásával a kijelző egyes részei teljesen kikapcsolhatók, így közel tökéletes feketék érhetőek el.
Először is meg kell említeni, hogy az AMOLED a Samsung védjegye. A gyártó elsősorban mobiltelefonokban használ ilyen jelölésű kijelzőket. Az AMOLED más márkák készülékeiben is megtalálható, ha azok Samsung kijelzőket használnak. Találkozhatsz a Super AMOLED megjelöléssel is - ez egy olyan AMOLED kijelzőre utal, amely alternatív érintőréteg-integrációval rendelkezik, ami jobb kijelzőteljesítményt ígér.
Általánosságban az AMOLED azt jelenti, hogy az OLED kijelző "aktív mátrixú" (active-matrix OLED). Az ilyen kijelző egy TFT réteget használ az egyes pixelek "megszólítására". Ez az egyes pixelek pontos azonosítására szolgáló eljárás, melynek segítségével beállítható a fényerejük és a színük.
A TFT (thin film transistor) egy miniatűr tranzisztorokból álló rétegre utal, amelyet már régóta használnak az LCD kijelzőkben, de rövidebb ideje az OLED kijelzőkben is. A kijelző minden egyes színes alpixele alatt (az alpixelek piros, zöld és kék színűek) egy vagy több tranzisztort és egy kondenzátort is találunk. Ezek a mikroszkopikus elektronikai alkatrészek maguk biztosítják a pixel megfelelő fényerejét. Az egyes színes alpixelek fényerejének pontos kiegyensúlyozásával millió-milliárdnyi különböző fényerősségű színárnyalat jön létre, így adva vissza a képet.
Az aktív mátrix alternatívája a passzív mátrix, amelyet nem használnak monitorokban, televíziókban vagy telefonok kijelzőiben. A passzív mátrixot azért nevezik passzívnak, mert nem tartalmaz aktív alkatrészeket (tranzisztorokat), hanem egy külső áramkör vezérli. Két, egymásra merőlegesen elhelyezett elektródákból álló rétegből áll. Ezek egy rácsot alkotnak, és minden egyes pixel szintjén átfedik egymást - a keresztirányú és hosszirányú elektródák megfelelő kombinációja aktiválja a megfelelő pixelt, amelyről a fent említett külső áramkör gondoskodik.
Az aktív AMOLED kijelzők sokkal nagyobb frissítési sebességet érnek el, mint a passzív PMOLED-ek, így képesek a sima mozgás megjelenítésére. Az alacsonyabb energiafogyasztás mellett ez a fő oka annak, hogy az OLED kijelzők gyártása során ez a domináns módszer.
Bár csak néhány, a Samsung által gyártott OLED kijelzőt neveznek AMOLED-nek, a mobiltelefonokban, monitorokban és televíziókban használt OLED kijelzők gyakorlatilag mindegyike aktív mátrixú, de általában egyszerűen csak OLED-ként hivatkoznak rájuk. Ez tehát inkább marketing, mint pontos technikai címkézés kérdése. Az OLED és az aktív mátrixú OLED ma már szinonimának tekinthető, mivel passzív mátrixú OLED kijelzőket ritkán használnak a gyártók.
Az interneten olvashatunk egyrészt a Samsung AMOLED, másrészt az LG POLED összehasonlításáról. Ez ilyen összehasonlítások léte természetes, hiszen az LG a Samsung mellett a kijelzők második legnagyobb gyártója, amelyeket a különböző televíziók, telefonok, monitorok és laptopok gyártói használnak fel készülékeikben. Az AMOLED és a POLED technológiák azonban nem közvetlen versenytársak, hiszen itt is nagyrészt csak marketingről van szó.
Míg az AMOLED elnevezés arra utal, hogy az aktív mátrix a kijelző része, addig a POLED a TFT réteg műanyag hordozójára (műanyag OLED) utal. Ennek a rétegnek a hagyományos hordozója az üveg, de a gyártók új anyagot kerestek - az egyik ilyen anyag egyszerűen a "műanyag". Ez azt jelenti, hogy a POLED tulajdonképpen egy OLED kijelző műanyag TFT-réteg szubsztráttal. Legfőbb előnye a rugalmassága, amely lehetővé tette az okostelefonok keretének zsugorodását, valamint a hajlítható kijelzővel ellátott, összehajtható telefonok megjelenését.
Bár az AMOLED kijelzőket csak a Samsung használja, maga az aktív mátrix technológia, amelyről az AMOLED a nevét kapta, minden modern OLED kijelzőben megtalálható, még akkor is, ha nem AMOLED-ként címkézik fel őket.