A TDR-technológiával történő hibahelymeghatározás lehetővé teszi a mérőműszertől való pontos távolság meghatározását addig a pontig, ahol a kábelen belül egy probléma, például törés, rövidzárlat vagy más sérülés található. A módszer elve összehasonlítható a visszhanggal történő távolságméréssel. A tesztkészülék rövid elektromos impulzust küld a kábelbe. A tesztelő rövid elektromos impulzust küld a kábelbe. Ha ez a jel útja során olyan anomáliára bukkan, amely megváltoztatja a kábel elektromos tulajdonságait, a jel egy része visszaverődik erről a pontról, és visszatér a készülékbe. A TDR rövidítés a „Time Domain Reflectometry” kifejezést jelenti, ami időtartomány-reflektometriát jelent, és pontosan azt a mérési módszert írja le, amely az impulzus elküldése és visszaverődésének fogadása között eltelt időt méri. Mivel a készülék ismeri a jel terjedési sebességét az adott típusú kábelen, ebből az időből pontosan ki tudja számítani a hiba távolságát. Az eredmény egy konkrét adat méterben, amely megmutatja a technikusnak, hogy pontosan hol kell keresnie a problémát, ami különösen hasznos hosszú vagy nehezen hozzáférhető kábelvezetékek esetén.