Az irányszám egy olyan érték, amely a fényképező vaku teljesítményét jelzi. Egyszerűen fogalmazva azt mutatja meg, hogy a vaku méterben kifejezve milyen messziről képes megfelelően megvilágítani egy jelenetet az ISO 100-as alapérzékenységű érzékelőnél. A vakuval történő fényképezéskor a helyes expozíció gyors manuális kiszámítására szolgál. Az irányszám, a távolság és a rekeszérték közötti kapcsolat kulcsfontosságú, és a következőképpen számítható ki: irányszám = a téma távolsága a vakutól × használt rekeszérték. Tehát ha a vaku irányszáma 40, és a téma 10 méterre van, akkor a helyes expozícióhoz a rekeszértéket f/4-re kell állítani, mivel 40 osztva 10-zel 4. Ezzel szemben, ha ugyanezzel a vakuval f/8-as rekeszértéket szeretne használni, akkor a téma legfeljebb 5 méterre lehet. Az értéket mindig ISO 100 érzékenységre szabványosítják, hogy a vakuk összehasonlíthatók legyenek egymással. Ha növeljük az ISO-érzékenységet a fényképezőgépen, akkor a vaku effektív hatótávolsága megnő. A gyártók gyakran a lehető legnagyobb irányszám értékét adják meg, amelyet a vaku maximális zoomolásnál ér el, azaz akkor "zoomolja" a vaku fejét, amikor a fény a legkoncentráltabb. Bár a modern automatizált rendszerek, például a TTL fénymérés elvégzi ezeket a számításokat a fotós helyett, az irányszám továbbra is az alapvető mutató a különböző vakuk tényleges teljesítményének összehasonlításához.