Az optikai mikroszkóp egy olyan eszköz, amely látható fényt és lencserendszert használ olyan apró tárgyak képének nagyítására, amelyeket szabad szemmel nem lenne lehetséges megfigyelni. Alapelve abban rejlik, hogy a fényforrásból származó fény áthalad a megfigyelt mintán, szaknyelven „preparátumon”, amely a tárgyasztalon helyezkedik el. A fény ezt követően a lencserendszerbe lép be. Az első lencse, az úgynevezett objektív, nagyított és valódi képet alkot. Ezt a képet tovább nagyítja a második lencse, az okulár, amelybe a felhasználó belenéz. A mikroszkóp teljes nagyítását az objektív és az okulár nagyításának szorzata adja meg. A kép élesítése az élességállító csavarok segítségével történik, ahol a makrocsavar a távolság durva beállítására, a mikrocsavar pedig a finom és pontos élesítésre szolgál. Az optikai mikroszkóp kulcsfontosságú tulajdonsága nemcsak a nagyítás, hanem a felbontóképesség is. Ez határozza meg, milyen közel lehet egymáshoz két pont, hogy azok még külön-külön láthatóak legyenek. Ezt a képességet fizikailag korlátozza a fény hullámhossza, ezért optikai mikroszkóppal nem figyelhetők meg a körülbelül 200 nanométernél kisebb struktúrák, mint például a vírusok. Az eszköz sejtek, szövetek, mikroorganizmusok és különböző anyagok felületi részleteinek megfigyelésére szolgál.