A rostalapú fotópapír, amelyet gyakran "baritpapírnak" is neveznek, a fotópapírok klasszikus típusa. Alapja egy tiszta papírszálakból álló hordozó, amelyre egy bárium-szulfátréteg, az úgynevezett barit kerül. Ez a baritréteg a felület simítására és a fehérség fokozására szolgál, ami javítja az eredményül kapott fénykép fényerejét és élességét. Az elterjedtebb RC-papírral ellentétben, amelynek mindkét oldalán műanyagba burkolt papírmag van, a szálalapú papírnak nincs műanyag gátja, és a fényérzékeny emulziót közvetlenül a baritpapír szubsztrátumra viszik fel. Ezért a feldolgozás során a papír magába szívja a vizet és a vegyszereket, amelyek teljes eltávolításához lényegesen hosszabb mosási időre van szükség. Ez kulcsfontosságú a nagyfokú archiválhatóság eléréséhez. Ez a tulajdonság, valamint az idővel lebomló műanyag hiánya teszi alkalmassá az erre a papírra készült fényképeket galéria, gyűjtemény és archiválás céljára. A szálalapú papíron a kép úgy tűnik, mintha magának a papírnak a része lenne, és gyakran nagyobb tónusmélységet kínál, különösen fekete-fehérben. Feldolgozása és szárítása nagyobb kihívást jelent, és a papír kifejezett hajlamot mutat a görbülésre.