A sztereomikroszkóp, egy olyan optikai eszköz, amely háromdimenziós, azaz sztereoszkópikus képet nyújt a megfigyelt tárgyról. Ezt a térhatást a két különálló optikai rendszerből álló felépítésének köszönheti, amely során a megfigyelő mindkét szeme kissé eltérő szögből látja az objektumot. Az agy ezután egyesíti ezt a két képet, és mélységérzetet hoz létre, hasonlóan a normál emberi látáshoz. A klasszikus biológiai mikroszkóppal ellentétben, amely sík képet alkot, és nagyon vékony, átlátszó preparátumokat igényel, a sztereomikroszkópot nagyobb, átlátszatlan tárgyak megfigyelésére tervezték beeső fényben, azaz felülről megvilágítva. Általában kisebb nagyítással dolgozik, és nagy munkatávolsággal rendelkezik, ami az objektív és a minta közötti tér. Ez lehetővé teszi a tárgyakkal és eszközökkel való kényelmes manipulációt a mikroszkóp alatt, például elektronikai javításoknál, az órásmesterségben, az ékszerészetben, biológiai preparálás során, vagy kőzetek és rovarok vizsgálatakor.