A villanófény a mesterséges világítás olyan típusa, amely a folyamatos fénytől eltérően nem folyamatos fényáramot bocsát ki, hanem egyetlen nagyon rövid és intenzív fényimpulzust, azaz "villanást" produkál. Ennek az elvnek a fő felhasználási területe abban rejlik, hogy hatékonyan képes lefagyasztani a mozgást. A villanás rendkívül rövid időtartamának köszönhetően még a nagyon gyors események, például egy mozgó sportoló vagy a felszínre csapódó vízcsepp is élesen megörökíthető. A fény nagy intenzitása lehetővé teszi azt is, hogy felülírja a környezeti megvilágítást, amelyet gyakran használnak a szabadban, közvetlen napsütésben történő fényképezéskor, hogy megvilágítsák az alany arcán lévő árnyékokat. Léteznek hordozható rendszervakuk, amelyeket közvetlenül a fényképezőgépre szerelnek, és nagyobb teljesítményű stúdióvakuk, amelyeket állványra szerelnek. A fény teljesítménye határozza meg a fény maximális intenzitását és hatótávolságát. A vezérlés lehet manuális, amikor a fényképész maga állítja be a vaku teljesítményét, vagy automatikus, TTL üzemmódban, amikor a fényképezőgép kommunikál a vakuval, és beállítja helyette a teljesítményt. Egyes modellek nagysebességű szinkronizálási funkciót, úgynevezett HSS-t kínálnak, amely lehetővé teszi a vaku használatát még nagyon rövid fényképezőgép záridő esetén is. A vaku színhőmérséklete általában a nappali fényhez van kalibrálva, így biztosítva a természetes színvisszaadást.