Hálózati kábel bekötése (ÚTMUTATÓ)

Hálózati kábel bekötése – TARTALOM

1. Mire jó a strukturált kábelezés a WiFi korában?
2. CAT5e vs. CAT6: Melyik kábelezést használjuk?
3. Hogyan kell bekötni az RJ-45-ös csatlakozókat?
4. UTP fali aljzat telepítése
5. Bekötött csatlakozók tesztelése

Mire jó a strukturált kábelezés a WiFi korában?

A strukturált kábelezést mind az internet a modemhez vagy a routerhez való eljuttatására, mind a helyi hálózaton belül használják. Leggyakrabban RJ-45-ös csatlakozókkal végződik. A felhasználó szempontjából ezek pontosan ugyanolyan típusú csatlakozók, mint amilyenek a hálózati kártyákon találhatóak. Gyakran találkozhatsz az Ethernet kifejezéssel is, amely egy olyan vezetékes hálózat gyűjtőfogalmaként értelmezhető, amely sodrott páros (vagy hosszabb távú, nagyobb sebességű üvegszálas optikai) kábeleket használ a különböző átviteli sebességű kommunikációhoz.

A piacon különféle hálózati kábelek kaphatók – a CAT5e és a CAT6 a leggyakoribb típusok. Találkozhatunk azonban CAT7 kábellel is, amely garantáltan támogatja a 10GBASE-T protokollt és fokozottan ellenáll a környezeti hatásokkal szemben. Léteznek hálózati kábelek végződéssel (patch-kábelek) és végződés nélkül (méterárban) is. Bár a vezeték nélküli adatátvitel napjainkban folyamatosan bővül, a nagyobb stabilitás és adatátviteli sebesség érdekében sok esetben jobb a hálózati kábel használata a WiFi rovására - például amikor 4K videót streamelünk egy NAS-ról egy Smart TV-re.

CAT5e vs. CAT6: Melyik kábelezést használjuk?

Bár nem úgy tűnik, de a felhasznált kábeltípus rendkívül fontos jellemzője a strukturált kábelezés tervezésének. Többek között elvárás, hogy hosszú évekig gyakorlatilag karbantartásmentesen működjön. Egy új épület esetében a kábelezés be van építve a falakba, így a javítása költséges és bonyolult lenne. Felújítások esetén a kábelezés gyakran műanyag szalagokba vagy a mennyezetbe van elrejtve. Manapság azonban már minden esetben 6-os kategóriájú kábelt használnak.

Miért? Egyszerűen azért, mert ez akár 10 Gbps átviteli sebességet is képes kezelni. Ez persze a mai háztartásokban feleslegesen magas, de néhány év múlva biztosan jól fog jönni. Az alacsonyabb kategóriájú 5e-vel elérhető maximális sebesség csak 1 Gbps (1000 BaseT protokoll vagy Gigabit Ethernet). Ez ma minden hálózatban szabvány, de a nagyobb sebességre való frissítés lehetősége nélkül.

Összefoglalva, a 6. osztályú kábelezés valamivel drágább, de kevésbé érzékeny az interferenciára. Akárhogy is, ez egy olyan befektetés a jövőbe, amelyet néhány év múlva biztosan értékelni fogsz.

Hogyan kell bekötni az RJ-45-ös csatlakozókat?

És most elérkeztünk ahhoz a művelethez, amely próbára teszi majd a türelmedet és a kitartásodat. Ez természetesen az RJ-45-ös csatlakozók UTP-kábelre való felpattintása. Ha például egy kábelt több falon keresztül vezetsz el, célszerű magát a kábelt a csatlakozók nélkül kezelni, és csak akkor pattintani be őket, amikor a kábel már biztonságosan a végleges helyén van. Mire lesz ehhez szükséged?

Természetesen RJ-45-ös csatlakozókra és törésgátlókra (dugókra), amelyek a megfelelően bekötött csatlakozókra illeszkednek. A legfontosabb szükséges tartozék azonban egy krimpelő fogó. Ez egyszerűen nélkülözhetetlen ehhez a művelethez.

Az UTP-kábel krimpelése az RJ-45 csatlakozóhoz

• Tedd a törésgátlót a kábel végére, majd távolíts el a kábelről néhány centiméternyi szigetelést (szalagot).
• Óvatosan ki kell bogozni a kábel egyes szálait, majd a T568B szabvány egyértelműen meghatározott színei szerint sorba kell állítani őket.
• Az egyes szálak végeit össze kell igazítani, majd meg kell rövidíteni úgy, hogy a szálak csak a telepítendő RJ-45 csatlakozó hosszáig érjenek.
• A csatlakozót óvatosan a szálak végére kell húzni (az egyes színes szálakat nem szabad összekeverni), egészen a végéig.
• Helyezd a leültetett csatlakozót a krimpelő fogóba, és szorítsd össze erősen. Ezután ellenőrizd, hogy a színes szálak egészen a legvégéig benyomódtak-e, majd folytathatod a csatlakozó krimpelését a kábel másik végén.
• A T568B szabvány szerinti hálózati kábel színsorrendet a kábel mindkét végén be kell tartani.

T568B szabvány a routerhez/switchhez való közvetlen csatlakozáshoz

Térjünk vissza az eddig titokzatosnak hitt T568B szabványra, amellyel az esetek 99,9%-ában találkozhatsz. Ezt például egy számítógép routerhez vagy switchhez való csatlakoztatására használják. Egyszerűbben fogalmazva, a kábel mindkét oldala ugyanúgy van csatlakoztatva. A színeket tetszés szerint rendezheted, de saját tapasztalataink alapján javasoljuk, hogy ragaszkodj az egyértelműen meghatározott szabványhoz.

T568A szabvány PC és PC közötti keresztkapcsoláshoz

A második színszabvány a T568A szabvány, amelyet két PC egymáshoz való csatlakoztatására használnak. Ez egy eléggé egyedi módszer, tekintve, hogy egy router vagy switch manapság már könnyen és olcsón beszerezhető. Ha azonban valóban szükség van rá, akkor a kábelt az egyik oldalról a T568A szabvány szerint, a másik oldalról pedig a T568B szabvány szerint kell csatlakoztatni.

Mire használják az RJ-11-es csatlakozót, és hogyan kell bekötni?

A gyakorlatban még mindig találkozhatsz a kis RJ-11 típusú csatlakozóval. Ezt leggyakrabban telefonvonalak végződtetésére és természetesen DSL-típusú internetkapcsolatokhoz használják. Ez mifelénk két pár vezetékből áll. Csak az egyik párt használják az átvitelre, a másik pedig tartalékként szolgál. Itt is ügyelni kell arra, hogy mindkét végződésnek azonos színű egyedi vezetői legyenek. Jó hír, hogy a legtöbb RJ-45 típusú csatlakozóhoz való krimpelő fogó testén az RJ-11 csatlakozónak megfelelő lyuk is található.

UTP fali aljzat telepítése

Ha a strukturált kábelezést tökéletes rendben és hosszú távon problémamentes állapotban szeretnéd tartani, akkor UTP fali aljzatot kell használnod. Mivel az aljzat a falhoz van rögzítve, szilárd ülésének köszönhetően ellenáll a nagy igénybevételnek. Egy modern UTP fali aljzat csatlakoztatása viszonylag egyszerű, alapvetően csak egy fogóra van szükséged a felesleges vezetékek levágásához.

Az eljárás ugyanaz, mint az RJ-45-ös csatlakozó krimpelésénél. Miután feltártad a kábel egyes szálait, óvatosan ki kell őket bogozni, majd a színes szálakat be kell illeszteni az UTP aljzat csatlakozójának bevágásaiba. Ebben az esetben is a kijelölt színszabványt kell követni. Ezután told rá a védőt, amely bepattanva a helyére rögzíti az egészet. Ezután távolítsd el a szálak felesleges hosszát, majd illeszd az aljzatcsatlakozót a fedődobozra. Ezt ezután egyszerűen a falhoz lehet csavarozni.

Találkozhatunk régebbi típusú UTP aljzattal is, ahol a színes szálak meghatározott útvonalakba történő beillesztése után egy lyukasztó eszközre van szükség. Ez egy bonyolultabb és munkaigényesebb módszer, de sok esetben jobb az ilyen típusú aljzatot inkább megjavítani, mint rögtön egy teljesen újat vásárolni.

Bekötött csatlakozók tesztelése

Az UTP-kábel minden egyes bedugott csatlakozóját gondosan ellenőrizni kell. Az első jó jel az, ha az ethernet kábel csatlakoztatása után villogni kezdenek a lámpák a hálózati kártyán. Emellett a Windows 10-ben néhány másodpercen belül láthatod is, hogy az adathálózathoz való csatlakozás aktív. Ezt a legendás PING paranccsal is ellenőrizheted. Csak kattints a Start gombra, és írd be a ping www.alza.hu -t parancsot.

Nagyobb adathálózatok kezelésénél jól jöhet egy kábel teszter is, mely segítségével leellenőrizheted, hogy a kábel nem szakadt-e el vagy záródott-e rövidre. Egy jeladó is tartozik hozzá, amelyet a kábel másik végéhez csatlakoztatva érzékelheted a kábelt. A könnyebb áttekinthetőség érdekében beépített kijelzővel rendelkezik.

A krimpelő fogókkal és RJ-45 csatlakozókkal való munka nem rakétatudomány, de mégis fontos részét képezi az otthoni internetkapcsolat kiépítésének és karbantartásának. Most már tudod, hogyan javíthatsz meg gyorsan, saját magad bármilyen csatlakozó- vagy aljzatproblémát.

Képek forrása: Napovedy.cz