Milyen SSD-t vagy HDD-t vegyek? – TARTALOM

• Külső vagy belső merevlemez?
• A HDD az olcsóbb megoldás
• Az SSD a gyorsabb megoldás
• Laptop merevlemezek
• SSD vagy HDD kiválasztása játékkonzolhoz
• Mire kell figyelni a külső merevlemezeknél?
• Az SSD vagy HDD sebességének tesztelése

Külső vagy belső merevlemez?

Alapvetően megkülönböztetünk külső és belső merevlemezeket. A belső meghajtók inkább a PC alkatrészek szegmensébe tartoznak. Ezek a számítógépen belüli belső buszokon keresztül csatlakoznak, mint például a SATA, PCI Express vagy az őskorban az ATA (Advanced Technology Attachment). A külső merevlemezek viszont inkább a számítógépes kiegészítők közé tartoznak, külső buszokon keresztül csatlakoznak, amelyek közül ma az USB dominál. Még mindig elsősorban a klasszikus USB-A, de egyértelmű trend az USB-C felé való elmozdulás.

Az eltérő áramkörök miatt a két meghajtótípus eltérő használatra való. Míg a belső meghajtókat állandó adattárolóként használják, amelyeken a számítógépen végzett munka során azonnal hozzáférhetők az adatok, addig a külső meghajtókat elsősorban hordozható adattárolóként vagy biztonsági mentési adathordozóként használják. Vitathatatlan, hogy a külső meghajtók nem használhatók elsődleges adattárolóként a számítógépen végzett munka során, a külső kapcsolatok alacsonyabb átviteli sebességéből adódó számos korlátozás miatt ez a megoldás nem optimális.

A HDD az olcsóbb megoldás

A klasszikus merevlemezek, más néven HDD-k vagy winchesterek, több mint 60 éve ugyanazon az elven működnek. Bár a technológiai iparban óriási fejlődésen ment keresztül, a koncepció hű maradt a gyökereihez. A működés számos mozgó alkatrész együttműködésén alapul. A legfontosabbak a lemezek és az olvasó (és író) fejek. A lemezek mágnesesen érzékeny anyagból készülnek, és működésük során forognak. A merevlemezek szabványos sebessége 7200 fordulat/perc, de ennél magasabb és alacsonyabb sebességgel is gyakran találkozhatunk. Például a laptopokba tervezett tárolók alapesetben 5400 fordulat/perc fordulatszámot vesznek fel.

A HDD-k legnagyobb előnye az ár, különösen az alacsony GB-onkénti ár, ami ideális nagy volumenű adattárolóvá teszi őket. Kétségtelenül alacsonyabb sebességük ellenére is megállják a helyüket a számítógépes rendszerekben, mint adathordozók külső meghajtókban, a személyi számítógépekben a munkaadatok alacsony költségű tárolására, vagy biztonsági mentési meghajtóként, amelyről többet is megtudhatsz A merevlemez klónozása című cikkünkből.

Néhány évvel ezelőtt a merevlemezek még a piacot uraló technológiának számítottak, de mára elsődleges tárolóként egyre inkább a háttérbe szorulnak, elsősorban a kisebb sebességük, a viszonylag magas energiafogyasztásuk és maga a tény miatt, hogy a mozgó alkatrészek hajlamosak a mechanikai és logikai sérülésekre.

A HDD-k terén a gyártók szerinti választási lehetőségeink meglehetősen korlátozottak. A fő szereplők a Western Digital és a Seagate, amelyek a HDD-piac 85-95%-án osztoznak. A fennmaradó százalékok kisebb gyártók között oszlanak meg.

Az SSD a gyorsabb megoldás

És egyben a drágább is. Az SSD a ma elérhető legfejlettebb adattárolási technológia. Előnye az információtárolás teljesen más megközelítésében és a mozgó alkatrészek hiányában rejlik. Forgó lemezek helyett az SSD-k NAND Flash memóriában tárolják az adatokat. Ez a fizikai kezeléssel szembeni nagyfokú ellenállást, alacsony energiafogyasztást és hőtermelést, valamint nagy adatátviteli sebességet eredményez. A szabványos SSD-ket 2,5"-es formátumban gyártják, csakúgy mint a kisebb méretű HDD-ket, amelyek elsősorban laptopokban kapnak helyet. Egy ideje azonban már az M.2 formátum uralja a piacot, új szintre emelve a sebességhatárokat.

Az SSD-k sebessége olyan nagy, hogy a korlátozások magáról a tárolóról a csatlakozó buszra helyeződtek át. Az SSD-k a SATA III uralkodása idején élték meg legnagyobb fellendülésüket. Ez a busz 6 Gb/s, azaz körülbelül 600 MB/s adatátviteli sebességgel rendelkezik. Bár ez a sebesség jóval meghaladja a HDD-k képességeit, az SSD-k számára csak rövid ideig volt elegendő.

Az M.2 formátum sokkal jobb megoldásnak bizonyult, és az SSD-csatlakozási lehetőségek teljesen új skáláját határozta meg. Az M.2 csatlakozó a PCI Express buszon keresztül közvetlenül kommunikál a számítógép többi részével, ami a PCIe 4.0 esetében akár 7 GB/másodperc adatátviteli sebességet is lehetővé tesz (a következő generációval a sebesség ismét jelentősen megnő). Mielőtt azonban azzal a várakozással szaladnál a boltba egy M.2 SSD-ért, hogy elképesztő adatátviteli sebességet kapsz, nem ár tisztában lenni még valamivel.

Az M.2-es foglalat eredeti felhasználása még a SATA SSD-kre épült, ezért még ma is kaphatók olyan SSD-k, amelyek az M.2-es foglalatba csatlakoznak, de továbbra is SATA-interfészen futnak. Az ilyen meghajtók átviteli sebessége a fent említett 600 MB/s-ra korlátozódik. Az előnye a hagyományos SSD-khez képest csak a kisebb méretben rejlik. Ezzel a problémával jellemzően a régebbi PC-k vagy laptopok esetében találkozhatunk.

NVMe: A gyors SSD-k megvalósítása

A továbbfejlesztéssel együtt egy új NVMe kommunikációs interfész is megjelent, amelyet kifejezetten az M.2 foglalatba csatlakoztatott SSD-khez terveztek. Az NVMe már a PCI Express busz teljes kihasználását kínálja. Ennek eredményeként az NVMe SSD-k többszörös sebességet érhetnek el. A SATA M.2 meghajtóktól ránézésre a foglalat alapján lehet megkülönböztetni őket. Míg a SATA-meghajtók két rovátkával rendelkeznek, addig az NVMe-meghajtók csak eggyel, ami részleges kompatibilitást jelent. Érdemes megnézni, hogy az alaplapod milyen M.2 foglalattal rendelkezik. Ha NVMe-kompatibilis, akkor jó eséllyel működnek benne a SATA SSD-k is, de a foglalatok jellege miatt ennek az ellenkezője nem igaz. Az is előfordulhat, hogy a foglalat nem lesz kompatibilis, vagy manuálisan kell beállítani az M.2 foglalat módját a BIOS-ban. Minden esetben érdemes azonban előzetesen ellenőrizni a kompatibilitást, és meggyőződni arról, hogy az alaplap rendelkezik-e a megfelelő interfésszel.

Az egyes M.2 SSD-k méretükben is különböznek, ami vagy a konkrét adatokból, vagy a dedikált kódokból olvasható ki. A kódolás meglehetősen egyszerű, az első két számjegy a meghajtó szélességét, a második a hosszát jelzi. A leggyakoribb méret, a 2280 például 22 mm széles és 80 mm hosszú M.2 SSD-ket jelöl. Míg a 22 mm-es szélesség a személyi számítógépeknél szabványosnak számít, a hossz változhat. Az alaplapok általában többféle rögzítési pozícióval rendelkeznek a különböző hosszúságokhoz, de vannak kivételek, különösen az alacsonyabb árkategóriájú modelleknél.

Benchmarkok az SSD kiválasztásához

Az SSD sebességét két alapvető egységben mérik. Az első a másodpercenkénti megabájt (MB/s), a második pedig a másodpercenkénti be- és kiadási műveletek száma (IOPS). Mindkét értéket olvasási és írási műveletekre adják meg, az olvasási sebességek jellemzően magasabbak. Az MB/s valószínűleg a legjelentősebb mérőszám a személyi számítógépek SSD sebességének összehasonlításakor, míg az IOPS különösen a szerverek telepítésénél fontos.

A meghajtó, valamint más alkatrészek kiválasztásakor is a legjobb, ha konkrét értékelések után nézel. Ha csupasz referenciaértékekre bukkansz, két mérőszám fontos. Az első nyilvánvalóan a szekvenciális olvasás és írás, a második pedig az úgynevezett "4K" olvasás és írás. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a lemez képes-e nagy mennyiségű, kisebb adatcsomagok kezelésére, nem pedig egy nagy adatblokk folyamatos olvasására vagy írására. A 4K-s tesztek tehát egyfajta felerősített, valós használatra vonatkozó tesztet jelentenek.

Az SSD-piac egy kicsit változatosabb, mint a HDD-piac. A Samsung uralja ezt a szegmenst, amelyet a Western Digital, a Kingston, a Verbatim, az ADATA és más gyártók követnek.

Laptop merevlemezek

Egy laptop alkatrészeinek bármilyen frissítése az inkompatibilitás fokozott kockázatát hordozza magában. A meghajtó esetében alapvetően csak két lehetőség van. Ha régebbi laptopod van, akkor 2,5"-es meghajtót kell választanod, ideális esetben egy SSD-t. Egy ilyen tuninggal akár egy 6 éves laptop is felgyorsítható.

Az újabb laptopokban szinte kizárólag M.2-es bővítőhelyekkel találkozhatsz. A jobban felszerelt laptopokban két M.2 slot is van, de az is gyakori megoldás, hogy egy M.2-es bővítőhelyet foglal el a rendszer meghajtója, és egy szabad SATA slot áll rendelkezésre egy 2,5"-es meghajtó számára.

A meghajtó cseréjekor azonban a Windows 11 operációs rendszer tiszta telepítése is szükséges. Ha azonban meg akarod tartani az adataidat, beleértve a telepített alkalmazásokat is, akkor el kell végezned a lemez klónozását. Ez lényegében a meghajtó állapotának egy olyan lemezképét jelenti, amely nem közvetlenül egy másik lemezmeghajtóra íródik, hanem egy vagy több fájlba kerül mentésre. Tartalmazza a partíció összes adatát, beleértve az operációs rendszert is. Ezt a lemezképet aztán el lehet menteni, szabadon lehet kezelni, és rendelkezésre áll, ha valami baj történne a rendszerben.

SSD vagy HDD kiválasztása játékkonzolhoz

Minden játékkonzol-tulajdonos előbb-utóbb kifogy a belső meghajtón lévő szabad helyből. Mi a teendő? Kaphatók külső meghajtók a PlayStation 4, Xbox One és Xbox Series számára is. Egyszerűen csak csatlakoztatni kell, és a konzol felajánlja tárolóhelyként, ahová további játékok telepíthetők.

Aki azonban a PlayStation 5 játékkonzol szerencsés tulajdonosai közé tartozik, az már tapasztalatból tudja, hogy a belső 825 GB-os meghajtó alapkapacitása (csak 664 GB használható) elég gyorsan elfogy. Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy a modern játékok akár 100 GB szabad helyet is elfoglalhatnak. A lemezterület iránti igények pedig a jövőben minden bizonnyal növekedni fognak. A Sony természetesen ezt a helyzetet is szem előtt tartotta a következő generációs konzol tervezésekor, és két megoldással is előállt.

A PS5 megjelenése óta bármilyen külső meghajtó csatlakoztatható USB-n keresztül, és használható annak kapacitása. A sebesség miatt azonban csak az eredetileg PS4-re kiadott régebbi játékok futtathatók ilyen meghajtóról, ami természetesen nem ideális helyzet. A másik lehetőség a belső tárhely bővítése a PS5-ös játékok igényeinek megfelelően egy nagy sebességű M.2 SSD segítségével, de ennek meg kell felelnie a Sony szigorú követelményeinek. Melyek ezek?

Egy M.2 formátumú, PCIe 4.0 interfészt használó, legfeljebb 11,25 mm magas, passzív hűtőbordával ellátott meghajtónak kell lennie. A könnyebb kiválasztás érdekében összeállítottunk egy kategóriát a PS5-öshöz való SSD-kből.

Mire kell figyelni a külső merevlemezeknél?

A külső merevlemez kiválasztása szintén meglehetősen egyszerű. A műszaki paraméterek mellett a megjelenés és az olyan hozzáadott értékek, mint a fokozott tartósság is szerepet játszhatnak a kiválasztás során.

A funkcionalitásnak azonban továbbra is elsődlegesnek kell maradnia, ezért fontos már az elején eldönteni, hogy külső HDD vagy külső SSD vásárlása mellett döntesz. A HDD-k jobb megoldásnak tűnnek a nem sokat használt adatok mentésére és tárolására. Ezzel szemben az SSD inkább a mindennapos intenzív használatra való. A HDD tagadhatatlan előnye az ár, az SSD viszont a sebességben és a nagyobb fizikai tartósságban (nincsenek mozgó alkatrészek) jeleskedik. A kiválasztáskor tehát tedd fel magadnak a kérdést, hogy valóban kihasználod-e majd az SSD előnyeit. Ha csak biztonsági mentésre és alkalmi adatátvitelre fogod használni a külső meghajtót, akkor egy HDD is jó választás lehet, de ha olyan felhasználó vagy, aki gyakran dolgoz fel és másol nagy mennyiségű fontos adatot (például fotókat vagy videókat), akkor értékelni fogod a külső SSD sebességét és tartósságát.

A másik fontos tényező a külső tárolóeszköz kiválasztásakor a csatlakozóbusz. Az USB a legelterjedtebb, ezért javasoljuk, hogy csak az ezzel a csatlakozóval rendelkező külső meghajtókra szorítkozz. Az átviteli sebesség szempontjából csak USB 3.0 vagy újabb sebességű modellek közül válassz. Opcionálisan elkészítheted saját külső merevlemezeted is, ha például egy régebbi 2,5"-os meghajtóhoz beszerzel egy merevlemez házat. Ha pedig rendszeresen dolgozol meghajtókkal, akkor egyenesen ajánlott beszerezni egy dokkolót.

Ha még részletesebb információkra vágysz, akkor látogass el a "Milyen külső merevlemezt vegyek?" című cikkünkre.

Az SSD vagy HDD sebességének tesztelése

Cikkünk olvasása közben talán elgondolkoztál azon, hogy vajon milyen meghajtó lehet a gépedben. Tényleg olyan sebességgel dolgozik, mint ami rá van írva, vagy valami gond van vele? Számos benchmark létezik, amelyekkel letesztelheted a meghajtókat. Ezek a közül a legnépszerűbbek a következők:

• A modern, és különösen a rendszeresen frissítettek közül a Storage Benchmark by 3DMark a legnépszerűbb, amely elsősorban a gamerekhez közel álló feladattípusokra összpontosítja tesztjeit.
• A Microsoft DirectStorage egy lassan megjelenő nyílt forráskódú technológia, amely lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt egy NVMe SSD és a grafikus kártya videomemóriája között. Ez ismét egy olyan funkció, amelyet elsősorban a gamerek fognak használni.
• A CrystalDiskMark egy szintetikus teszt, ahol több profil közül választhatsz, és a legújabb verziókban valós, maximálisan lehetséges teljesítményt és számos más kombinációt is mér.
• Az Anvil SSD egy régi, de még mindig megbízható teszt, így nincs is okunk lehagyni a listáról. Széles körű beállítási lehetőségeket kínál.
• A HD-Tune egy remek eszköz a gyorsítótárak viselkedésének egyszerű tesztelésére, ami az SSD-k esetében lehet fontos. A HWIFNO64-gyel kombinálva leméri a terjedelmes, 200 GB-os fájlok írási és olvasási teljesítményét, így ez egy olyan teszt, amellyel egyetlen gyártó vagy marketingosztály sem szeret dicsekedni.

Most, hogy már ismered a különböző meghajtótípusok és csatlakozásaik közötti különbségeket, a megfelelő adattároló kiválasztása nem jelenthet többé problémát.