Mesterséges intelligencia: A technológiai forradalom ígérete

Az AI és a technológiai forradalom ígérete – TARTALOM

1. Sci-fi jövőben élünk?
2. Összekapcsoljuk az agyakat
3. Polarizáció
4. Emergens jelenségek
5. Nem veszélyes ez?

Sci-fi jövőben élünk?

A 90-es évek sci-fi jövőjében élünk? Az elmúlt évezred végén a science fiction írók által megálmodott technológiák közül sok már valósággá vált. William Gibson Neuromancer című könyvében a „mátrixról” (az internet elődjéről) és a mesterséges intelligenciáról írt. Neal Stephenson és William Gibson metaverzumokat írtak le, ahol robotok takarítják el a spameket az utcákról, és ahol el lehet kapni egy (nyelvi) vírust. Szinte minden sci-fiben feltűnik valamilyen elektronikus pénz („kreditek”), amelyek többé-kevésbé nyomon követhetők és visszakereshetők.

A valóság azonban érdekesebb, mint a sci-fi könyvek, különösen ha nem történelemkönyvekből olvasol róla, és nem történelemórákon tanulod, hanem a saját bőrödön tapasztalod meg. Ebben a cikksorozatban a mesterséges intelligenciával foglalkozunk, de először tágabb kontextusba helyezzük, mert egy meglehetősen érdekes környezetben mozog, amely kiterjeszti a lehetőségeit.

A 90-es évek végén elkezdtünk összekapcsolódni. Levelezőlisták, e-mailek, IRC. Ezek voltak az első közösségi hálózatok, amelyek később a szabad és nyílt forráskódú projektek (Free and Open Source) köré szerveződtek. Fokozatosan nemcsak a szoftver, hanem a tartalom és a kommunikációhoz való „hozzáférés” is megnyílt. Hirtelen bárki számára írhattál e-mailt a világ bármely pontján.

Ez az összekapcsolódás felgyorsította a globalizáció jelenségét, és lehetővé tette, hogy interaktívan kommunikáljunk nagyobb számú emberrel. A csatornákon folyó csevegés kellően interaktív volt (az e-maillel ellentétben), ugyanakkor aszinkron interakciót is lehetővé tett (a telefon- és konferenciahívásokkal szemben, amelyek még mindig túl drágák voltak).

Összekapcsoljuk az agyakat

Létrehoztunk párhuzamos – olykor titkosított, olykor anonimizált – kommunikációs hálózatokat is, amelyeket én titkosítási szférának nevezek. Titkosított csevegést (SILC, IRC-SSL), PGP e-mail titkosítást, mixmastert és anonim remailereket használtunk. Mindez egyfajta organikus mastermind csoportokat hozott létre: az emberek véleményt, ötleteket és munkájuk eredményeit cserélték ki egymással. Peter Russell mindezt az 1983-as Global Brain című videójában írja le. Kölcsönösen összekapcsolódtunk.

Ezzel az „összekapcsolódással” kapcsolatban érdemes felismerni a nagyobb egységek kialakulását. A molekulák emergens jelenségek révén sejteket hoztak létre. Sejtek milliárdjai többsejtű szervezeteket alkottak, amelyek egyetlen egészként viselkednek, noha egyetlen sejt sem különösebben „intelligens” önmagában. Milliárdnyi, sőt billiónyi neuron összetett idegrendszereket hozott létre.

Ez az aggregáció az internet szintjén is végbemegy – az interneten keresztül összekapcsolt számítógépek létrehozták a webet, majd később a közösségi hálózatokat, amelyeken keresztül emergens jelenségek az emberiség szintjén is megjelennek.

Ha visszatekintünk erre a fejlődésre, könnyen eshetünk abba a téves feltételezésbe, hogy mindezek a fejlődési szakaszok valamilyen projekt vagy „program” eredményei voltak, amelynek mentén az emberek a szerveződés magasabb szintjére léptek. Természetesen sok gondolkodónak (filozófusoknak, sci-fi íróknak stb.) voltak különféle elképzelései vagy fejlődési programjai az emberiség számára. Sokan azonban egészen más irányba indultak el. A ludditák gépeket romboltak, a cenzorok könyveket égettek. A kommunikáció, az összekapcsolódás és az együttműködés nem olyasmi, ami mindenkit megszólít. És azok közül is, akiknek tetszik, sokan jobban kedvelik azt az elképzelést, hogy ők találták ki vagy ők irányítják ezt a haladást. Adam Ferguson (skót filozófus és Adam Smith barátja) még Hayek előtt mondta, hogy mindenféle társadalmi struktúra „emberi cselekvés eredménye, de nem emberi szándék megvalósítása” („the result of human action, but not the execution of any human design”).

Ahogyan a hangyák is együttműködnek a kolóniában egy magasabb szintű struktúra (a hangyaboly) létrehozásában, ez decentralizált, egyszerű döntések eredménye, anélkül hogy bárki előre megalkotta volna az „összképet”.

Ez jól megfigyelhető a nyílt forráskódú mesterséges intelligencia fejlődésén. A fejlődés gyors, és nem olyasmi, amit bármely (akármilyen kivételes) egyén egyedül meg tudna valósítani. Okos emberek és tőke kombinációjáról van szó, ahol a kriptovaluták nagyon fontos koordinációs szerepet fognak betölteni. Valaki betanítja a modellt, valaki kitalálja, hogyan lehet jobban finomhangolni, valaki átülteti egy másik GPU-ra, API-t készít hozzá, vagy alkalmazást épít rá. Ez a fejlődés nemcsak okos egyéneken múlik, hanem az együttműködésükön is – annak ellenére, hogy nem ugyanannál a cégnél dolgoznak, nem ismerik egymást, és az esetek többségében azt sem tudják, hogy együtt dolgoznak.

Polarizáció

Míg én az összekapcsoltságról írok, közületek sokan valószínűleg arra mutatnának rá, hogy szélsőségesen polarizáltak vagyunk. A kölcsönös összekapcsoltság azonban nem arról szól, hogy mindannyian egyformák vagyunk, hanem arról, hogy kölcsönösen hatunk egymásra, és emergens jelenségeket figyelhetünk meg az eredő egészben.

A polarizáción keresztül látjuk, hogy kölcsönösen hatunk egymásra, de a törzsi gondolkodás megosztottá tesz minket – ez a tágabb emberi interakciók rendszerében párhuzamos gondolkodást és ötletek tesztelését hozza létre.

Talán hallottad már azt az adatot, hogy „agyunk kapacitásának mindössze 10%-át használjuk”, ami félrevezető. Miért?

Nincs szükségünk az összes kapacitásunkra. A specializáció és az agyunk különböző részeinek „összpontosítása” rendkívül hatékony. Egyébként pontosan ez a gondolat áll annak hátterében, hogy a mai mesterséges intelligencia miért működik – a figyelem formájában hozta el a specializációt. Az „Attention is all you need” című tanulmány bemutatta a transzformer architektúrát, amely lehetővé tette a mesterséges intelligencia virágzását. Ha beadsz egy bemenetet a ChatGPT-nek vagy bármely más nyelvi modellnek, a neurális hálózat nem fordít egyforma figyelmet a bemenet minden egyes részére.

Miért használnánk az agyunk teljes kapacitását, ha csak azokat a részeket használhatjuk, amelyekre szükségünk van? Ahogy a biológiai agy, úgy a mesterséges neurális hálózat is takarékoskodik a számítási kapacitással és az energiával.

A Bitcoin-fejlesztők egy csoportja a Bitcoin fejlesztésére összpontosít, a permakultúra-rajongók egy másik csoportja pedig kiváló élelmiszerek termesztésére. A törzsek és a polarizáció lehetővé teszik, hogy a figyelmünket fókuszáljuk, és így a „globális agy” jobban működik. Így jönnek létre a komparatív előnyök és a specializáció.

Az internet megteremtette a kapcsolatot az emberi agyak között. A Bitcoin lehetővé teszi, hogy ezt az energiát irányítsuk. Lehetővé tette a „kriptoszféra” létrejöttét – egy párhuzamos információs és kommunikációs hálózatét, amely lehetővé teszi a szűkös erőforrások kezelését kezelő nélkül.

Emergens jelenségek

És pontosan ez az, ami a mesterséges intelligenciában, az internetben, a Bitcoinban, de például a többsejtű szervezetekben vagy az ökoszisztémákban is közös – kellően szabad, ugyanakkor nem kaotikus kölcsönhatások révén egy magasabb szinten olyan összetettség jön létre, amely több, mint a részeinek összege. 21 millió bitcoin létezik, de végtelen számú kölcsönösen előnyös (azaz értékteremtő) interakció lehetséges. Véges számú bitcoinnal egyrészt a Bitcoin piaci kapitalizációjának megfelelő értéket hozhatunk létre, másrészt gyakorlatilag korlátlan felső értéket. Egy madárraj olyan viselkedést mutat, amely összetettebb, mint amire bármelyik egyed önmagában képes. Egy hangyakolónia „intelligensebb”, mint a kolónia bármely egyede. Az emberek „kolóniája” – az emberi társadalom – viszont intelligensebb bármely hangyakolóniánál.

Számít az egyének intelligenciája és képességei. Számít a kommunikáció képessége. A delfinek viszonylag intelligensek, de kevesebb szinapszissal (neuronok közötti kapcsolattal) rendelkeznek. Ez az oka annak is, hogy a delfintársadalom nem hozott létre olyan fejlett civilizációt, amilyet az embereknél ismerünk.

Ez viszont azt jelenti, hogy ha az embert a következő szintre emeljük, például új neuronok – egy „AI”-kéreg – hozzáadásával, társadalmi szinten hatalmas előrelépésre számíthatunk. Ideális esetben, ha az egyének képességeinek javulásával párhuzamosan a kommunikációnk (internet) és a gazdasági interakcióink (Bitcoin) is fejlődnek.

Az AI megjelenése előtti technológiáknak köszönhetően már jelentősen ki tudtuk terjeszteni lehetőségeinket. A technológia testünk képességeit bővíti. Egy meztelen ember, akit ismeretlen környezetbe helyeznek, talán idővel megértené az évszakokat és találna élelmet, de ha adunk neki némi technológiát (például alapvető eszközöket) és együttműködési lehetőséget, a képességei drámaian megnőnek.

Ma már képesek vagyunk kommunikálni a megfelelő emberekkel, a kereskedelem lehetővé teszi az energia irányítását, a technológia pedig kiterjeszti testünk és elménk lehetőségeit.

Egy traktor vagy mezőgazdasági gép segítségével sokkal több élelmiszert tudunk termelni, mintha puszta kézzel dolgoznánk. Egy jó számítógép internetkapcsolattal, keresővel és Wikipédiával az elménk lehetőségeit terjesztheti ki.

Ha az emberi egyedeket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az agyunk nem sokat nőtt (méretét anyáink szülőcsatornájának mérete korlátozza). Tudatunk képességei viszont folyamatosan bővülnek.

Hány „IQ-pontot” nyerünk (bár ez egy nagyon problémás mérőszám, egyelőre maradjunk ennél) pusztán attól, hogy van egy telefonunk Google-hozzáféréssel, Wikipédiával, számológéppel, hogy benne vagyunk a megfelelő Signal-csoportban – vagy akár egy olyan apróságtól, mint egy virtuális vonalzó? És mi a helyzet a térképkészítő alkalmazásokkal? Egy ilyen technológiával felszerelt ember nagyságrendekkel különbözik az ősembertől, még ha ugyanakkora agya is van.

Most adjuk hozzá az összes elérhető mesterséges intelligencia típust. És nemcsak a nagy nyelvi modellekről beszélek, mint a GPT-4 (vagy LLaMA, Bloom, StableLM, FLAN, Bert stb.), hanem a fordításról (DeepL), képgenerálásról (Stable Diffusion, Midjourney), beszédfelismerésről (Whisper), hangjavításról (auphonic) és fizikai jelenségek szimulációjáról (siml.ai).

Mindez kiterjeszti az elménk lehetőségeit. Mintha megnőtt volna az agyunk. Drámaian kitágítja a tudatunkat. Nem meztelen emberek vagyunk, magányosan a vadonban – modern emberek vagyunk, okostelefonnal a zsebünkben, rácsatlakozva az internetre és csodálatos eszközökre.

Nem veszélyes ez?

Ahogy Paul Rosenberg fogalmazott a Free Man's Perspective hírlevelében, a szabályok és uralkodók modelljét már évszázadok óta próbálgatjuk. A társadalom javítása újabb és újabb szabályok hozzáadásával egyszerűen nem működik. A kozmikus korszakban élünk, miközben a bronzkori kormányzás technológiáit használjuk.

Az emberek nem gépek, összetett lények vagyunk, és mivel interakcióink társadalmi komplexitást hoznak létre, valami másnak kellene irányítania minket, mint parancsok és szabályok halmazának. Az interakciókat szabályoknak kell vezérelniük, de ahogy fentebb mondtam – a magasabb szintű komplexitásnak két feltétele van – nem lehet teljesen kaotikus, ugyanakkor kellően szabadnak kell lennie. A szabályok bővítése a lehetőségek megnyirbálásához, kreatív romboláshoz és centralizációhoz vezet. Ez a megközelítés megöli a komplexitást, és mi társadalomként degenerálódunk.

Mi működik tehát? Szerencsére mindhárom technológia drámaian kiterjeszti a lehetőségeinket. A jó emberek nagyságrendekkel többen vannak, mint az igazán rosszak. Van néhány zavarodott ember, nagyon kevés pszichopata, de az emberek többsége jó – még ha utálnak is, nem ölnek meg, sőt meg sem vernek.

Ez azt jelenti, hogy ha ezek a technológiák nagymértékben kiterjesztik a tudatunkat (és általában a testünk képességeit), miközben a jó emberek nagymértékben kreatívabbak és produktívabbak lesznek (egyszerűen azért, mert produktív dolgokra összpontosítanak), akkor a jó rész jobban és gyorsabban fog növekedni.

Ennek az az oka, hogy mindhárom aspektus – az internet, a Bitcoin és a mesterséges intelligencia – pozitív visszacsatolást eredményez. A rossz emberek hatékonyabban követhetnek el gonoszságot, de egyszerűen nincs annyi hálózati hatás és gyorsulás az egyéni képességek terén. Ha valaki nem produktív, az, hogy kétszer annyit dolgozik, valójában nem segít rajta.

Az sem, ha százszor annyit. Egy kis szám szorozva százzal még mindig kis szám. Ha valaki produktív és kreatív, ezen technológiák mindegyike pozitív visszacsatolást visz a produktivitásába.

Felhívom a figyelmed, hogy nem a jövőről beszélek – ez már a jelen.

Az államok (az értékromboló erő) lényegében kiszívják a gazdagságot a társadalomból, de tekintettel arra, milyen gyorsan növekszünk, még mindig túl lassúak.

A titkosítás (internet és Bitcoin) lehetővé teszi számunkra, hogy elválasszuk a kreativitást az állami felügyelettől, és számos területen elkerüljük az értékrombolást. Nem tökéletes, de megtörténik.

Nem tudom, milyen lesz a jövő. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia mindannyiunkat elpusztít. De ez történik éppen – egyénekként növekszünk, organikus közösségekként kommunikálunk, együtt alkotunk. Az energia pedig áramlik – egyének között, csoportok között. A figyelem a csoportokban összpontosul, és multiplikátor hatásokat hoz létre.

Attention is all you need.

Juraj Bednár

Cypherpunker vagyok, szeretem a szabadságot, a magánéletet, a peer-to-peer technológiát és a terminálablakokat. Felfedezem a kaotikus világot, az illékonyságot és a bizonytalanságot, küzdök az entrópia ellen - cégeket és nonprofit szervezeteket alapítok, tanfolyamokat tartok és könyveket írok. Társalapítója vagyok a Parallel Polisnak, a Progressbar hackerspace-nek és a Hacktrophy nevű bug bounty platformnak. Mesterséges intelligencia szakon végeztem és rajongok mindenért, ami ezzel kapcsolatos. A tapasztalataim által ihletett blogomat itt olvashatod.