A három támasztóláb magas stabilitást biztosít. Szállításhoz viszont a tripodok nehezebbek, és a használatuk előkészítést igényel (szétnyitás és a fényképezőgép rögzítése). Ezért sport- vagy riportfotózáshoz nem ideálisak, viszont nélkülözhetetlenek olyan helyzetekben, amikor a fényképezőgépet stabilan rögzíteni kell a hosszú expozíciós idő eléréséhez.

Ez nem általános szabály. A tripodok egyes modelljei, főként a kezdőknek szánt változatok, állványfejjel vannak felszerelve. A professzionális háromlábú állványoknál viszont gyakran nincs fej a csomagban, annak kiválasztása a fotósra van bízva.
A tripod a leguniverzálisabb állványtípus. A monopod inkább viszonylag specializált műfajokhoz való - sportfotózáshoz és riporthoz. A tripod használhatóságát jelentősen befolyásolja a megfelelő állványfej kiválasztása, így akár sportállványként is megállhatja a helyét.
Az összecsukott állvány mérete a lábszegmensek számától függ. Méret szempontjából a négyszegmenses állványok a legmegfelelőbbek. Ami a tömeget illeti, azt könnyű anyag választásával lehet csökkenteni - a duralumínium a legnehezebb, ezért a hátad inkább a kompozitot vagy a titánt fogja értékelni.


A fotós kényelme szempontjából az ideális, ha a fényképezőgép az állványon olyan magasan van, hogy a keresőbe nézéskor ne kelljen görnyedned. A nagyobb maximális magasság viszont együtt jár a tömeg növekedésével, ezért néha érdemes engedned az igényeidből. Egyes fotós műfajoknál viszont éppen a minimális magasság a kulcsfontosságú – például makrofotózásnál. Ezért egyes állványok megfordítható középoszloppal rendelkeznek. Ez lehetővé teszi, hogy egészen közel kerülj a fotózott tárgyhoz.
Az állvány maximális magassága és összecsukott mérete nem feltétlenül függnek össze közvetlenül. A méretet ugyanis a lábszegmensek száma is befolyásolja. Minél több a szegmens, annál rugalmasabban állítható a magasság, és annál kisebb az állvány összecsukott állapotban. A dolog azonban itt sem fekete-fehér – a több szegmens negatívan hat a stabilitásra és a rezgésekkel szembeni ellenállásra. Leggyakrabban három- és négyszegmenses állványokkal találkozhatsz. A speciális stúdióállványoknak pedig csak egyetlen szegmensük van.

A maximális terhelhetőség azt mutatja meg, milyen nehéz felszerelést bír el az állvány. Ez azonban határérték, és a stabilitás megőrzése érdekében a gyakorlatban nem ajánlott teljesen kihasználni. Annak érdekében, hogy elkerüld a felszerelésed leesését, javasolt a maximális állványterhelés 50%-án belül maradni.
A nagy teherbírás elsősorban nehéz objektívekkel való fotózásnál fontos, ami jellemzően a sport- és wildlife fotózáshoz kapcsolódik (itt a fényerős, nagy gyújtótávolságú objektívek akár több kilogrammot is nyomhatnak). Ezzel szemben a táj- vagy épületfotózáshoz ideális nagylátószögű objektívek általában könnyebbek.
Az állvány alapvető fotós kellék, amely a fényképezőgép stabilizálására szolgál, és ezáltal lehetővé teszi a hosszabb expozíciós időket.
Az állvány feje, amelyet az állványtesthez rögzítenek, és magát a fényképezőgépet tartja. Főként a rögzítés módjában és az egyes tengelyek beállításának lehetőségében különbözik.
A képstabilizátor segít megelőzni a képek elmosódását a fényképezőgép bemozgása miatt. Stabilizátoros objektívre főleg akkor van szükséged, ha sokat zoomolsz, vagy egyszerűen csak kézből fotózol, nem állványról.
Anyag és tömeg
Az anyag elsősorban az állvány tömegére van hatással. Mivel hegyi túrák során minden plusz gramm számít, a tömeget nem lehet félvállról venni. Ez különösen azokra a fotós műfajokra igaz, amelyeket „végig kell gyalogolni”. Termékfotózásnál a nagyobb tömeg valószínűleg egyáltalán nem fog zavarni, ráadásul a nagyobb stabilitásnak köszönhetően még előnyt is jelenthet. Sajnos viszont a stabilitás éppen tájfotózásnál is kívánatos tulajdonság, ahol a hosszú túrákat nem lehet elkerülni. Hogyan lehet ebből az ellentmondásos helyzetből kijönni? Megoldás lehet például egy könnyű állvány választása, amelynek az alsó oszlopán lévő kampóra plusz súlyt tudsz akasztani.
Az állványok leggyakrabban alumíniumötvözetből, kompozit anyagokból vagy fémekből készülnek. Ritkábban fa állványokkal is találkozhatsz. Ezek viszont az átlagos fotós számára nem igazán alkalmasak.
Alumíniumötvözetek (dural) - a dural a leggyakrabban használt anyag. A szilárdság mellett az alacsony ára is előny.
Kompozit anyagok - a duralhoz képest könnyebbek, ugyanakkor drágábbak is.
Titán - könnyű és erős fém, hátránya a magas ár, ezért csak a legdrágább állványoknál jelenik meg.