Termékek összehasonlítása

Azt jelzi, hogy egyszerre hány különálló monitor csatlakoztatható a kártyához. A korlátot a chip belső megjelenítő egységei és a kimenetek adatátviteli teljesítménye határozza meg. Egyes MST-vel rendelkező DisplayPort-csatlakozók vagy egyes USB-C-csatlakozók képesek a jelet úgy szétosztani, hogy több panelt szolgáljanak ki, mint ahány fizikai port van. Ezzel szemben egy nagy rendszererőforrásokat igénylő konfiguráció - például 4K 144 Hz-en - szinte az összes rendelkezésre álló kapacitást fel fogja használni, így a kártya például csak két monitort fog aktiválni az állítólagos három helyett.

A videokimenetek száma a grafikus kártyán található fizikai videocsatlakozók (HDMI, DisplayPort, DVI, VGA, USB-C Alt-Mode...) számát jelenti. A paraméter csak a hardveres portokra vonatkozik, és nem mond semmit arról, hogy hány monitor futtatható egyidejűleg; a két mennyiség eltérhet egymástól (pl. egy két DisplayPorttal és egy HDMI-vel rendelkező kártya az MST hubnak köszönhetően akár négy monitort is támogathat).

Az OpenGL (Open Graphics Library) egy többplatformos grafikus API - egy olyan specifikációkészlet, amely közös "nyelvet" alkot az alkalmazások (játékok, 3D programok) és a grafikus kártya (GPU) között. Fő előnye, hogy többplatformos: ugyanaz a kód futhat Windowson, macOS-en és Linuxon is. Bár a modern játékokban egyre inkább felváltják az újabb API-k, mint például a Vulkan - a Khronos Group konzorcium által kifejlesztett alacsony szintű, platformok közötti interfész, amely sokkal közvetlenebb és hatékonyabb hozzáférést biztosít a fejlesztőknek a hardverhez - vagy a saját fejlesztésű Direct3D 12 (Windows) vagy a Metal (macOS/iOS), az OpenGL továbbra is kulcsfontosságú marad számos professzionális alkalmazásban (CAD, DCC, tudományos vizualizáció).

Az átviteli interfészekkel (HDMI, DisplayPort) ellentétben, amelyek csak a kész képet küldik, az OpenGL leírja, hogyan hozza létre a GPU a képet - a geometriától az árnyékoláson át a végső raszterizálásig -, azaz a teljes grafikai pipeline-t, a lépések sorozatát, amelyen az adatok áthaladnak: Először a csúcsokat készítik elő (vertex-feldolgozás), majd meghatározzák a látható poligonokat (clipping), majd a raszterizálás során pixelekké alakulnak, végül pedig fragment shadereket és utófeldolgozást alkalmaznak, mielőtt a végső jelet egyáltalán elküldik a kábelen a monitorhoz.

A 4.4-es verzió (2013) óta az OpenGL a nagy adatok illesztésére összpontosít - bevezette a ritka textúrákat, amelyek óriási részleteket tudnak áramoltatni anélkül, hogy az összes memóriát lefoglalnák, és a "nem változó" puffereket, amelyek csökkentik a kiosztási terheket. A 4.5-ös verzió (2014) hozzáadta a Direct State Access (közvetlen állapothozzáférés) funkciót, így az objektumok közvetlenül, a kontextus folyamatos váltása nélkül állíthatók be, ami nagyban megkönnyíti a többszálú renderelést. A legújabb 4.6 (2017) közelít a Vulkanhoz: támogatja az univerzális SPIR-V bináris shader formátumot, lehetővé teszi a hibaellenőrzések opcionális kikapcsolását a még alacsonyabb késleltetés érdekében, és részletesebb pipeline-átmeneti statisztikákat kínál.

A DirectX a Microsoft multimédiás interfészek átfogó ökoszisztémája. Bár a legismertebb összetevője a 3D grafikát biztosító Direct3D, olyan speciális komponenseket is tartalmaz, mint a Direct2D (2D vektorgrafika), a DirectWrite (tipográfia), az XAudio2 (térhatású hang) és az XInput (gamepad vezérlés). Ez az ökoszisztéma, amelyet a Windows 95 korszakában hoztak létre, hogy egységesítsék a hardverhez való hozzáférést a PC-ken, később az Xbox játékkonzolok alapkövévé vált.

A "magas szintű" verziók aranykorát a legendás DirectX 9 (a Windows XP-ben domináns), az úttörő DirectX 10 az új WDDM illesztőprogram-modellel a Windows Vista-ban, és a DirectX 11 jelképezi, amely az egész elmúlt évtized de facto grafikai szabványává vált. Az "alacsony szintű" DirectX 12 megjelenése a memóriakezelést, a szinkronizálást és a parancsok sorba állítását közvetlenül a fejlesztők kezébe helyezte át, lehetővé téve a jobb skálázást a többmagos processzorokon és minimalizálva az illesztőprogramok terheit.

A jelenlegi kínálat csúcsát a DirectX 12 Ultimate márka képviseli, amely a legfejlettebb hardverfunkciókat egyesíti: Ray Tracing 1.1 a valósághű világítási effektusokhoz, Mesh Shaderek a rugalmas geometriafeldolgozáshoz, Variable Rate Shading az intelligens teljesítménymegtakarításhoz, valamint Sampler Feedback az optimalizált textúra streameléshez.