Az anamorfikus videó egy felvételi technika, amely lehetővé teszi szélesvásznú filmkép elérését. Ehhez speciális anamorfikus objektívet használnak, amely vízszintesen összenyomja a képet, mintegy beleszorítja egy keskenyebb formátumba, amelyet az érzékelő rögzíteni tud. Az így készült felvétel ezért természetellenesen függőlegesen megnyúltnak tűnik. Az utómunka során, azaz a későbbi számítógépes szerkesztéskor, a képet digitálisan visszaállítják a megfelelő szélesvásznú képarányba. Ez a folyamat specifikus vizuális tulajdonságokat eredményez, mint például a háttérben lévő ovális, elmosódott fényfoltok, ismertebb nevén „bokeh”, és a jellegzetes vízszintes lencsebecsillanások.