A RAW formátum közvetlenül a fényképezőgép érzékelőjéről származó nyers, feldolgozatlan adatokat reprezentálja. Úgy lehet rá gondolni, mint egy "digitális negatívra", amely a hagyományos JPEG formátummal ellentétben nem esett át semmilyen automatikus beállításon, például élesítésen, szín- vagy kontrasztmódosításon a készüléken. Az összes ilyen információ megmarad a fájlban, ami sokkal nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a későbbi számítógépes szerkesztés során, amit utófeldolgozásnak nevezünk. Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a képminőség jelentős romlása nélkül részletesebb beállításokat végezzen például az expozíció, a fehéregyensúly, vagy az árnyékok és a túl világos területek részleteinek kiemelését. Ezeknek a fájloknak a hátránya a JPEG-hez képest nagyobb méretük, valamint az, hogy a további felhasználás, például a közösségi médiában való megosztás előtt először speciális szoftverrel kell feldolgozni, majd általánosabb formátumba exportálni őket.