Hogyan jutottunk el a programok megtanulásától azok élvezetéig?

Hogyan jutottunk el a programok megtanulásától azok élvezetéig? – TARTALOM

1. Honnan ered a számítógépek felhasználóbarátsága?
2. Minden programhoz más kezelés
3. Ha nem lehet egyszerűsíteni, akkor szétválasztjuk

Honnan ered a számítógépek felhasználóbarátsága?

A huszadik század hatvanas éveinek egyik legnagyobb vívmánya az Augmentation Research Center (ARC) kutatóközpont megalapítása volt, ahol Douglas Engelbart vezette számítástechnikai vízionáriusok azon dolgoztak, hogyan fognak működni a jövő számítógépei – és mindenekelőtt hogyan lehet majd kezelni őket. Itt született meg a grafikus felhasználói felület (GUI, Graphic User Interface) koncepciója, amely a ma már mindenki számára ismerős elemeket tartalmazta: legördülő menüket, párbeszédablakokat, egérvezérlést és hasonlókat.

Amikor a grafikus felület ötlete felmerült, teljesen abszurdnak tűnt: a számítástechnikai szakemberek többsége szerint ez csupán az értékes számítási kapacitás és memória pazarlása volt – aki használni akarja a számítógépet, az tanulja meg kezelni! Az adott program szakértője az, aki képes kezelni azt – és ezért fizetik, szóval ne legyen lusta.

A legtöbb szakember akkoriban korlátozott számú alkalmazással dolgozott, amelyeket jellemzően funkcióbillentyűkkel és billentyűkombinációkkal kezeltek. Az F1-F12 funkcióbillentyűk azóta is megmaradtak a PC-s billentyűzeteken – és csak lassan váltják fel őket a fényerő, hangerő és hasonlók közvetlen vezérlésére szolgáló funkciók. A programok akkoriban úgynevezett képernyők köré épültek, amelyek kitöltendő mezők gyűjteményei voltak – az operátorok pedig egész nap hasonló tartalmakat töltöttek ki újra és újra.

Ahány program, annyi kezelési mód

A személyi számítógépekre írt első programok nagyon egyszerűek voltak – és mindegyiket jellemzően teljesen másképp kellett kezelni, amit a fejlesztők versenyelőnynek tekintettek: ha a felhasználó megtanulta kezelni az ő programjukat, nehézségei támadtak más programokkal. Ahogy azonban a programok összetettsége nőtt, egyre több funkcióval bővültek, ráadásul úgynevezett csomagokba kezdték őket összefogni (korábban például Lotus 1-2-3, ma Microsoft Office), egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hasonló vagy analóg funkciókat a különböző programokban ideális esetben azonos módon kellene kezelni.

Hatalmas előrelépést jelentett a szabványosítás, amikor a grafikus operációs rendszerek fejlesztői elkezdték ajánlani, majd később meg is követelni, hogy a programfejlesztők egységes kezelőfelületet használjanak. A Microsoft így meghatározta, hogyan nézzen ki egy gomb, hogyan nézzen ki egy kattintható szöveg (link), hogyan nézzen ki a normál szöveg, szabványosította a legfontosabb billentyűkombinációkat – Ctrl-C, Ctrl-X, Ctrl-V és Ctrl-Z –, és ezzel jelentősen megkönnyítette a felhasználók életét.

A különböző operációs rendszerek továbbra is eltérő billentyűkombinációkat és eltérően kialakított ablakkezelést használnak, de már egyetlen operációs rendszeren belüli szabványosítás is alapvető előnyt jelent. A kezelés érthetősége és egyszerűsége a játékoknál is fontos: míg a kilencvenes években bevett dolog volt, hogy egy játék a billentyűzet legtöbb gombját kihasználta – beleértve a Shift és Ctrl billentyűkkel alkotott kombinációkat is –, ma PC-n is általánosan elterjedt a konzolos kontroller használata. Maga a kontroller nagyrészt szabványosított, de ami a lényeg: viszonylag kevés kezelőelemmel rendelkezik, így a játéktervezőknek alaposan át kell gondolniuk, mely funkciók legyenek rajta elérhetők, és hogyan legyenek kiosztva.

Ha nem lehet egyszerűsíteni, akkor osszuk fel

A mai alkalmazásokat az a törekvés uralja, hogy a felhasználói felületet a lehető legjobban leegyszerűsítsék, ami viszont problémás, mivel a modern alkalmazások rengeteg funkciót tartalmaznak, amelyekhez a felhasználónak valahogyan hozzá kell férnie. Ezért manapság a kezelőfelületet gyakran felosztják egy úgynevezett egyszerűsített nézetre, amely csak a legfontosabb funkciókat mutatja – és egy teljes felületre, amely a ritkábban használt elemeket is tartalmazza.

Számos program lehetővé teszi a kezelőfelület teljes testreszabását, hogy a felhasználó a saját igényeire alakíthassa – vagy úgynevezett skinelhető, vagyis mások által készített, módosított felületet tölthetsz le ízlésed szerint. A jövő azonban egyértelműen az intelligens felületeké, amelyeket asszisztensek egészítenek ki – ezek segítenek, ha nem tudod, hol rejtőzik a keresett funkció, vagy akár teljesen elvégzik helyetted a munkát, pusztán a megoldandó probléma szóbeli leírása alapján.

A parancssori környezet bonyolult felületét grafikus gombok váltották fel, amelyek ugyan növelik a hardverrel szembeni követelményeket, viszont cserébe leegyszerűsítik a programok kezelését. Ez a felület a mai napig fennmaradt, és kérdés, hogy nem fogja-e felváltani egy mesterséges intelligenciával felszerelt egyszerű parancssor.