Technológiai diszrupció: Hogyan tűnnek el a bevált technológiák?

Technológiai diszrupció – TARTALOM

1. Technológiák, amelyekkel senki sem számolhatott
2. Valami új jött, valami régi eltűnt
3. Erre soha senkinek nem lesz szüksége

Technológiák, amelyekkel senki sem számolhatott

Bár a technológiai fejlődés áttekinthetőnek és logikusnak tűnik, közelebbről vizsgálva kitűnik annak egyenetlensége, nehéz előrejelezhetősége és a fejlődés váratlan fordulatai, amelyek hirtelen teljes fejlődési ágakat söpörnek el, és teljesen váratlan változásokat hoznak. Noha a sci-fi szerzők és a számítástechnikai vízionáriusok megpróbálják megjósolni a fejlődést, ez csak nagyon általános szinten sikerül nekik – és ritkán látják előre pontosan azokat a technológiákat, amelyek valóban áttörnek. Ha nem csupán olyan általános gondolatokról van szó, mint hogy „a jövőben a mesterséges intelligencia fog érvényesülni", inkább kivételszámba megy, ha sikerül harminc évnél távolabbra előre jelezni a fejlődést.

Ennek fő oka az úgynevezett diszruptív változásokban keresendő – olyan technológiák megjelenésében, amelyek teljesen új lehetőségeket hoznak, és ezzel kisiklatják az eredeti technológiai fejlődést. Ezt írja le például Az innovátor dilemmája (The Innovator's Dilemma: When New Technologies Cause Great Firms to Fail) című 1997-es könyv, amelyben Clayton Christensen a merevlemezek fejlődése által hozott technológiai változásokat elemzi. A radikális változások alkalmazkodásra kényszerítik a gyártókat, ami kellemetlen dilemmát szül: ha a bevált, meglévő technológiáknál maradnak, egy ideig sikeresen versenyezhetnek, mígnem az innováció ugrásszerűen túlszárnyalja őket. Ha viszont az új technológiákba fektetnek, feladják pillanatnyi előnyüket, miközben az innováció végül feleslegesnek bizonyulhat – és ezzel csak a befektetésüket veszítik el.

Valami új jött, valami régi eltűnt

A számítástechnika területén azonban sokkal radikálisabb példák is akadnak, mint például az optikai adathordozók megjelenése, majd eltűnése. Az optikai adathordozók CD, DVD, majd később Blu-Ray formájában közel 25 éven át uralták a digitális tartalmak terjesztését, több generációnyi konzolt hoztak létre, és teljesen új játékműfajok születéséhez vezettek, ám a nagysebességű internet megjelenésével gyakorlatilag újra eltűntek. Az optikai adathordozók számos előnnyel rendelkeztek – biztonságos adattárolást kínáltak, amely minőségi lemezek és megfelelő tárolás esetén több mint 20 éves élettartamot biztosított, archív minőségű, kerámia típusú lemezeknél pedig akár több mint 100 évet is. Ma gyakorlatilag nincs hasonló élettartamú alternatívánk: a hagyományos szalagok mindössze nagyjából 30 évig, a szokványos lemezek pedig még ennél is rövidebb ideig bírják.

Egy ideig úgy tűnt, hogy az optikai adatrögzítés holografikus formában folytatódik majd, amely nagy kapacitást és kiváló adatstabilitást ígért üveg holografikus kártyák (holostorage) formájában, ám erről a koncepcióról az elmúlt tizenöt évben csupán beszélnek, és kutatási szinten halad előre anélkül, hogy valódi termékek születnének belőle. Jelenleg a biztonsági mentést helyi szinten a NAS hálózati adattárolók (Network Attached Storage) és fájlszerverek biztosítják – a végfelhasználók többsége pedig felhőszolgáltatásokat használ a mentéshez, amelyek valójában nagy, hagyományos módon mentett adatközpontok. Elképzelhető, hogy a holográfia visszatér, de az is lehet, hogy egy teljesen új adattárolási elv jelenik meg.

A jelenlegi helyzet, amikor gyakorlatilag minden embernek van saját számítógépe – legyen az asztali gép, laptop vagy okostelefon –, valójában szintén a mikroprocesszor felfedezése mint diszrupció váratlan következménye. A mikroprocesszorok megjelenése a múlt század 70-es éveiben lehetővé tette a mikroszámítógépek kategóriájának létrejöttét, amelyekből idővel otthoni számítógépek lettek, és amelyek ára folyamatosan csökkent. A 70-es években csak technológiai szakembereknek volt saját számítógépük, a 80-as években a munkahelyek és otthonok természetes részévé váltak, a 90-es években az internet térnyerésével mindenütt jelen lettek – ma pedig gyakorlatilag mindenkinek van olyan számítógépe, amellyel csatlakozik az internethez. Manapság a számítógép és az internetelérés alapvetően elengedhetetlen mindenki számára, aki csak egy kicsit is modern életet szeretne élni, internetes bankszolgáltatást használni, webáruházakban vásárolni – és minden vállalkozónak rendelkeznie kell saját adatfiókkal, így személyi számítógép nélkül egyszerűen nem boldogul.

Erre senkinek sem lesz soha szüksége

Az okostelefonok térnyerése szintén a diszrupció példája, ráadásul kettős diszrupcióé. Az első intelligens telefon, az IBM Simon (1994) olyan fejlett funkciók sorát mutatta be, amelyek aztán minden mobilban megjelentek: névjegyek, naptár, adatátviteli képesség, sőt még fax is. Az utána érkező mobiltelefonok egyre több „számítógépes" képességet hoztak, a Blackberry telefonok professzionális kommunikációt tettek lehetővé, ennek ellenére a modern okostelefon megszületését csak az iPhone 2007 eleji megjelenésétől számítják. Az iPhone hozta el az ujjakkal vezérelhető multitouch kijelző és a virtuális billentyűzet koncepcióját – addig az okostelefonokat vagy tollal irányították, vagy fizikai gombjaik voltak. Éppen az iPhone teremtette meg azokat a kezelési szabványokat és azt a dizájnt, amelyet minimális változtatásokkal a mai napig használunk.

A Steve Ballmerrel, a Microsoft akkori vezérével készült interjú, amelyben gyakorlatilag kinevette az iPhone-t, annak árát és kezelését, a történelmi mérföldkövek közé tartozik. A Microsoft már több generációnyi hasonló tulajdonságokkal rendelkező telefont gyártott – és mind a fejlesztői, mind Ballmer meg voltak győződve arról, hogy jól csinálják. Az iPhone elsöprő erejű térnyerése és az Android felemelkedése meglepte a Microsoftot – és a kísérletük, hogy saját új rendszerükkel, a Windows Phone-nal behozzák a lemaradást, kudarcot vallott, annak ellenére, hogy a Microsoft felvásárolta a Nokia céget, amely szintén lekéste az okostelefon-forradalom kezdetét.

A hasonló esetek azt mutatják, hogy valóban rendkívül nehéz megjósolni, merre halad a fejlődés – és néha utólag is nehéz megállapítani, mely tényezők döntöttek a termékek és platformok sikeréről vagy kudarcáról. Elsősorban a piac és az ár dönt, mert az emberek az igényeik és a pénztárcájuk alapján választanak technológiát. A gyártók úgy tesznek, mintha tudnák, mi lesz a jövőben – de valójában inkább csak találgatnak, és olyan trendekre fogadnak, amelyek hol bejönnek, hol nem. 

A technológiai fejlődés tele van váratlan változásokkal és fordulatokkal. Bár megpróbáljuk megjósolni a jövőbeli trendeket és az irányt, amerre a technológia halad, az innovációk gyakran felforgatják a megszokott forgatókönyveket, és olyan új megoldásokat hoznak, amelyekre eredetileg senki sem számított. A gyártók, a jövőkutatók és az elemzők csupán találgatni tudják, merre veszi útját a piac, miközben a tényleges fejlődés gyakran kiszámíthatatlan tényezőktől függ – ilyenek a technológiai áttörések, a fogyasztói preferenciák változásai, vagy a tágabb gazdasági és társadalmi környezet hirtelen átalakulásai.