Toshiba T1100: A modern laptop születése | Mobil forradalom

Toshiba T1100: A modern laptop születése – TARTALOM

1. A laptop egyszerű koncepciója, amelyet ma is használnak
2. Energiatakarékos komponensek a lehető leghosszabb akkumulátoros üzemidőért
3. A későbbi fejlesztések a megfizethetőséget is javították

A laptop egyszerű koncepciója, amelyet ma is használnak

A hordozható számítógépeket, ahogyan ma ismerjük őket, egyszerű kialakítás jellemzi: a kijelző ráhajtható a billentyűzetre – a képernyő hátoldala pedig védő szerkezeti elemként szolgál, amely megerősíti az egész laptopot, és védi a billentyűzetet és a kijelzőt a sérülésektől. Ma ez teljesen természetesnek és intuitívnak tűnik, de az első hordozható számítógépek valójában nem így néztek ki.

A legkorábbi gépek egy része (Osborne, Compaq Portable vagy Commodore SX-64) ugyan rendelkezett lehajtható billentyűzettel, de inkább egy oszcilloszkópra hasonlítottak, és a lehajtható billentyűzet tulajdonképpen fedélként szolgált, amely nemcsak a kijelzőt, hanem a floppy-meghajtókat is védte. A kompakt hordozható számítógépeknél, mint a TRS-80 Model 100 vagy az Epson HX-20, a kijelző a billentyűzettel egy síkban volt – vagy kihajtható volt ugyan, de sem a kijelző, sem a billentyűzet nem volt igazán védve.

Az igazi áttörést az 1985-ben megjelent Toshiba T1100 hozta, amely először mutatta be a rögzíthető, felnyitható fedéllel rendelkező gép koncepcióját (vagyis olyan fedéllel, amely pontosan ott marad, ahol hagyod), és amelyben egy lapos LCD-kijelző kapott helyet. Ennél a gépnél még nem az egész felső fedél nyílt fel, hanem csak körülbelül a fele, miközben a hátsó rész tartalmazta a 3,5 hüvelykes floppy-meghajtót és a nikkel-kadmium akkumulátort, amely akár nyolcórás működést is lehetővé tett.

Energiatakarékos komponensek a lehető leghosszabb akkumulátoros üzemidőért

A korábbi „szállítható” PC-kkel ellentétben ezt a Toshibát olyan alkatrészekből építették fel, amelyek már számoltak az akkumulátoros működéssel: energiatakarékos, alacsony feszültségű Intel 80C88 processzort kapott, háttérvilágítás nélküli monokróm LCD-panelt – és még a nagy akkumulátorral együtt is sikerült 4 kg körül tartani a tömegét, így a gép már valóban a modern laptopokra emlékeztetett. Jelentős különbségeket találunk azonban a billentyűzetnél: az F1–F10 funkcióbillentyűk bal felül egy 2×5-ös blokkban helyezkednek el, kissé szokatlan „jobbról balra, fentről lefelé” elrendezésben, a numerikus blokk pedig még furcsább, 2×8 billentyűs kiosztást kapott. Ez egy kísérlet volt arra, hogy az XT billentyűzetet beillesszék egy új, szokatlan térbe, amely a hagyományos billentyűzeteknél rövidebb, de mélyebb volt.

Az eredmény fantasztikus lett: bár néhány gyártó még más dizájnokkal kísérletezett, hamar kiderült, hogy a lehajtható fedél „az igazi” – és ma gyakorlatilag minden számítógép így néz ki, azzal a kivétellel, hogy a „billentyűzetes tabletek”, azaz a 2in1 eszközök éppen fordítva, a billentyűzetet hajtják rá a kijelzőre. Ezt a forradalmi dizájnt 2009-ben IEEE Milestone Award díjjal jutalmazták. Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) egy jelentős amerikai szervezet, amely az elektronika és az elektrotechnika fejlődését ismeri el – a Toshiba 1100 így olyan találmányokkal együtt kapott elismerést, mint például a transzatlanti távíró, a telefon vagy a vonalkód.

A későbbi fejlesztések a megfizethetőséget is javították

A Toshiba tovább dolgozott a megfizethető laptopok fejlesztésén. Érdekes modell volt az olcsóbb Toshiba T1000 (1987), amelyet a PC Magazine „az első valódi DOS-os laptopként” említett, mert kompakt méreteket, jó ergonómiát – és mindenekelőtt elfogadható, ezer dolláros árat kínált. Igaz, viszonylag lassú számítógép volt, amelynek teljesítménye az eredeti IBM PC-nek felelt meg – de az ár kulcsfontosságú volt!

Ma is ugyanazokat a tulajdonságokat értékeljük a hordozható számítógépeknél: a zárt állapotban a kijelzőt védő kialakítást, az ésszerű tömeget, a hosszú akkumulátoros üzemidőt és a kedvező árat. A Toshiba, a hordozható számítógépek egyik úttörője, egyébként ma is gyárt laptopokat!

Csak ebben a részben jutottunk el a hordozható, de még mindig nehéz számítógépektől a ma ismert laptop formáig, ahol a billentyűzetet a kijelző fedi. A Toshiba a laptopjaival gyakorlatilag meghatározta az egész kategóriát, a többi gyártó pedig már csak követte ezt az irányt. Ettől a pillanattól kezdve a gyártók ebbe a hordozható számítógép-koncepcióba igyekeznek erősebb processzorokat, jobb kijelzőket, valamint minél nagyobb energiasűrűségű akkumulátorokat beépíteni. A Mobil forradalom következő fejezete éppen a modern akkumulátorokról fog szólni.