A vágy, hogy nyomot hagyj magad után: Az információrögzítés története

Az információrögzítés története – TARTALOM

1. Kezdetben rovátkák voltak a csontokon és a fán
2. A hieroglifák kialakulása
3. A papír feltalálása Kínában

Kezdetben rovátkák voltak a csontokon és a fán

A legrégebbi adat­rögzítési formának a csontokra és fára vésett rovátkák tekinthetők, amelyeket ráadásul ketté lehetett hasítani, így például ajándékok, kölcsönök vagy adófizetés nyilvántartására szolgálhattak, miközben a hitelességet úgy lehetett ellenőrizni, hogy a két felet összeillesztették. Ezt a rendszert nagyon sokáig használták – például egészen a középkori Angliáig. Más, már szimbolikus jelentéssel bíró rögzítési formák voltak a piktogramok (képi jelek) és a petroglifák, vagyis a kőbe vésett szimbólumok.

A hieroglifák kialakulása

Az igazi áttörést az írás megjelenése jelentette, amely lehetővé tette az összetett információk és nevek rögzítését is. A legrégebbi írásrendszerek közé tartoznak például a hieroglifák azok egyszerűsített változataival (hieratikus és démotikus írás), valamint az ékírás, amely először választotta el a rögzítés akusztikus összetevőjét annak írásos formájától, így több közel-keleti civilizáció is használta, például a hettiták is, akik harcos nép voltak, és az ékírást átvették. (Az a felfedezés, hogy a hettita nyelv teljesen eltér a közel-keleti nyelvektől, és annak megfejtése a cseh orientalista, Bedřich Hrozný professzor érdeme.)

A kőbe való írás tartós rögzítési formát kínált, de munka- és költségigényes volt. Az egyiptomiak ezért jegyzetelésre osztrakákat (lapos mészkőtöredékeket) és papiruszt használtak, amelyet a papiruszsás (cyperus papyrus) szárából készítettek. A sumérok és a babiloniak ezzel szemben agyagtáblákat alkalmaztak, amelyekhez a benyomkodott ékírás különösen alkalmas volt – ráadásul ki is lehetett őket égetni, így nagy ellenálló képességet nyertek. Más kultúrák további technikákat használtak: például a rómaiak jegyzetelésre viasztáblákat alkalmaztak, amelyek lehetővé tették a törlést, ólomtáblákat, amelyek megkönnyítették a rövid üzenetek rögzítését, értékes irodalmi művekhez pedig pergament, egy rendkívül tartós, állati bőrből készült anyagot. Ez annyira értékes volt, hogy később a régi könyveket lekaparták és újra átírták, így jött létre az úgynevezett palimpszeszt.

A papír feltalálása Kínában

Az igazi forradalom csak a papír feltalálásával érkezett, amely Kínában körülbelül 100 körül jött létre, majd fokozatosan Perzsián keresztül végül 1100 körül jutott el Európába. A papír lényegesen olcsóbb és hozzáférhetőbb volt, mint korábbi alternatívái – és lehetővé tette a jegyzetek egyszerű rögzítését. A papírral pedig gyakorlatilag a következő ezer évben is szoros kapcsolatban maradtunk, miközben egyre fejlettebb technológiák egészítették ki, mint a ceruza, a toll, a könyvnyomtatás feltalálása, majd a nagy teljesítményű nyomdagépek megjelenése óriási rotációs gépekkel – és ezzel párhuzamosan a számítógépes nyomtatók, amelyek lehetővé tették, hogy bárki nyomtathasson a számítógépéről.

Ezeknek az anyagoknak eltérő tulajdonságaik és élettartamuk van, de egyik sem elpusztíthatatlan. Ez például a 18. században mutatkozott meg, amikor az egyiptomi papiruszok Európába szállítása során sok elveszett a nedvesség miatt: száraz környezetben a papirusz évezredeken át kitart, nedves környezetben azonban penészedik, és mivel szerves anyagról van szó, a rovarok is megtámadják. A nedvesség a táblákra is veszélyes, a pergamen ellenállóbb anyag, de azt is tönkretehetik a rovarok.