Termékek összehasonlítása

1. A televíziók és monitorok felbontása
2. A laptopok felbontása
3. A mobiltelefonok és tabletek felbontása
4. A nagy felbontás előnyei
5. Felbontás vs. formátum vs. képátló
6. Kijelző felbontás vs. tartalom felbontás

A televíziók és monitorok felbontása

A televíziók egyike azon eszközöknek, ahol a felbontás egy különösen fontos paraméter. Gyakorlatilag nem találkozhatunk olyan televízióval, melynek felbontása HD vagy HD Ready alatti. A ma elterjedt szabvány a Full HD és a 4K, amely a leggyakoribb átlóméreteknél elegendő felbontást biztosít. Már megjelentek a 8K felbontású tévék is, de ezek egyelőre csak előzetesen mutatják, hogy merre tartanak majd a tévékijelzők felbontásai a jövőben. A 8K tévék a részletességükkel és a valóban hatalmas képátlóméretükkel jeleskednek, de a fő probléma velük még mindig a megfelelő minőségben elérhető tartalmak hiánya.

A Full HD a monitorok szabványa, de a 2K és 4K vagy Ultra HD monitorok is egyre nagyobb teret hódítanak. A felmérések szerint a Full HD statisztikailag a legelterjedtebb felbontás, a legtöbb felhasználó ilyen képernyőt használ. A sor végén az Apple áll az iMac készülékekkel, melyekben a Retina kijelző felbontása eléri az 5K-t. A következő táblázat áttekintést ad a leggyakoribb felbontási szabványokról, amelyekkel a tévék és monitorok vásárlásakor találkozhatsz, valamint azok leggyakoribb képátlójáról.

Az alábbi ábra áttekintést ad a leggyakrabban használt felbontások közötti összefüggésről.

A laptopok felbontása

A laptopoknál is találkozhatunk különböző képernyőfelbontási tartományokkal. A legelterjedtebb a Full HD, ami sokaknak elegendő mind a finomság, mind az akkumulátor-üzemidő szempontjából. Az alábbi táblázat a leggyakoribb felbontástartományokat mutatja be.

A mobiltelefonok és tabletek felbontása

A mobiltelefon-gyártók gyakran versengnek azon, hogy ki tud nagyobb felbontású készüléket piacra dobni. A cél azonban nem mindig a legnagyobb felbontás. Sőt, a Sony már extrém 4K felbontású készüléket is piacra dobott, de ez a legtöbb esetben egy apró, pici kijelzőn (a tévékkel vagy monitorokkal szemben) nem jelent igazi előnyt.

A Full HD és a magasabb felbontású változatok közötti különbség a felhasználó számára nehezen felismerhető, legalábbis a látványt tekintve. A gyártók ezt kihasználva eladnak egy QHD felbontású telefont, amely azonban Full HD felbontásban is képes megjeleníteni. Ennek oka, hogy a nagyobb felbontás egy jelentős hátrányt hoz magával, mégpedig a nagyobb akkumulátor fogyasztást. Ezért egyes gyártók közvetlenül a telefonjaikban kínálnak olyan funkciót, amely lehetővé teszi, hogy a felbontást alacsonyabbra váltsuk, így jelentős mennyiségű energiát takaríthatunk meg.

Légy körültekintő, ha VR-t szeretnél használni a telefonodon. Ehhez ugyanis a lehető legnagyobb felbontásra van szükség. Ezért alaposan le kell ellenőrizni, hogy egy adott modell valóban nagy felbontással működik-e, vagy csak papírcsali a vásárló számára, ami nem befolyásolja a tényleges megjelenítést. A nagy felbontás és a nagyobb kijelző mellett a magasabb frissítési frekvencia is hasznos. Ez ugyanis simábbá és élvezetesebbé teszi a VR-élményt.

A mobileszközök képernyőfelbontásainak és -méreteinek rendszeresen bővülő adatbázis a screensiz.es oldalon található.

A nagy felbontás előnyei

Általában a nagyobb felbontás simább képet jelent, de ez csak akkor igaz, ha a képernyő átlója nem változik.

Az SD (Standard Definition) felbontáshoz képest a nagy felbontás számos előnnyel jár:

• Minél nagyobb a felbontás, annál több képinformáció jeleníthető meg.
• A nagyobb felbontású kijelző logikusan nagyobb, így több elemet tud befogadni. Ez különösen hasznos a számítógépes monitorok és a telefonok kijelzői esetében.
• Több részlet - a nagyobb pixelsűrűségnek (PPI) köszönhetően (lásd alább) a TV/kijelző több részletet képes megjeleníteni, különösen HDR-rel együtt.
• Tisztább és élesebb - a kép még a gyorsabb jeleneteknél sem elmosódott vagy ködös.
• A nagyobb felbontás nagyobb tévékészüléket is jelent, ami a nézési távolságot is módosítja. Nem kell a képernyőre tapadnod, hogy el tudd olvasni a feliratokat.
• Élénkebb színek.

Felbontás vs. formátum vs. képátló

A képfelbontás és a képformátum kifejezések használata könnyen zavart okozhat, pedig a jelentésük határozottan nem ugyanaz. Mint fentebb írtuk, a felbontás a megjelenítő eszközön található képpontok száma. A képformátum viszont az az arány, amelyben ezek a pixelek elhelyezkednek. Ez azt jelenti, hogy a kép közelebb áll-e a négyzethez - mint a korábban használt 4 : 3 televíziós formátumnál -, vagy pedig változó magasságú vagy szélességű téglalap lesz belőle. Minél hosszabb a kép vízszintes oldala és minél rövidebb a függőleges oldala, annál alacsonyabb a kép.

A formátumot figyelembe kell venni mind maguknál a megjelenítő eszközöknél (a tévékészülékek ma már 16 : 9-esek, a mobiltelefonok gyakran 18 : 9-es vagy 19,5 : 9-es formátummal rendelkeznek), mind pedig a tartalomnál, amelyet nézni szeretnénk. Gyakori jelenség, hogy vízszintes fekete sávokat láthatunk a képen, ha a médiaformátum keskenyebb, mint a TV-formátum. Ritkábban a TV függőleges fekete sávokat jelenít meg a kép oldalain. Ez a helyzet például akkor áll fenn, amikor a régebbi 4 : 3 TV-műsorokat nézzük a ma már elterjedt 16 : 9-es képernyőn.

Érdekességképpen nézzük meg a leggyakrabban használt formátumokat, amelyek a mozifilmektől erednek, és a mozifilmekkel együtt fejlődtek.

• 1,33 : 1 – (más néven 4 : 3) a hagyományos televíziós képernyő formátuma.
• 1,37 : 1 – a 35 mm széles filmszalag formátuma, amelyet a hangosfilm felfedezésétől 1953-ig használtak.
• 1,466 : 1 – az IMAX technológiában használt formátum.
• 1,66 : 1 – a Super 16 mm-es filmszalag formátuma.
• 1,77 : 1 – vagy 16 : 9 - a ma legelterjedtebb televíziós formátum és a digitális műsorszórás szabványa.
• 1,85 : 1 – egy másik formátum, amelyet az Egyesült Államokban a 35 mm-es filmekhez használnak, flat-nek nevezik.
• 2,40 : 1 – egy szélesvásznú formátum, amely cinemascope néven vált ismertté.

Van még egy lényeges szám, amelyről szót kell ejtenünk, amikor a monitorok, kijelzők és televíziók paramétereinek összehasonlításáról van szó, ez pedig a képátló. Ez a képernyő bal alsó és jobb felső sarka közötti távolságot jelzi. Hüvelykben szókás megadni, és minél nagyobb a szám, annál nagyobb a kijelző területe. A növekvő képernyőfelbontás lehetővé teszi a képernyők megnagyobbítását is. Míg a 4K tévék korábban 65 vagy 75 hüvelyknél érték el a méretbeli felső határt, addig a 8K tévék már majdnem elérik a száz hüvelykes határt.

Kijelző felbontás vs. tartalom felbontás

Ezen a ponton még egy lényeges tényre rá kell mutatni: fontos megérteni a különbséget a kijelző (azaz a TV, monitor stb.) és a tartalom (azaz a film, amit meg akarunk nézni) felbontása között. Igazi 4K-t csak akkor kapunk, ha 4K videojelet fogadunk. Ebben az esetben a tévé egy pixele a videó egy pixelét jeleníti meg. Ha a kijelző nagyobb felbontású, mint a videojel, akkor felskálázza a képet. Ezzel szemben egy Full HD panelen a 4K tartalom minősége kárba vész.

A felbontás a kép minőségét befolyásoló paraméter. Különösen a nagyobb megjelenítési területek esetében fontos. A mobiltelefonok esetében a túl nagy felbontás csalóka lehet a vásárlók számára, mivel a gyakorlati haszna nem feltétlenül jelentős.

Mi a CPU cache? – TARTALOM

1. A processzor gyorsítótára
2. A CPU cache rétegei
3. AMD 3D V-CACHE – mit jelent?

A processzor gyorsítótára

A cache egy viszonylag kis mennyiségű rendkívül gyors puffermemória, amely közvetlenül a processzorban található, akár közvetlenül az egyes magokban, akár egy megosztott területként az összes mag számára elérhető formában. Ez a speciális dedikált memória gondoskodik arról, hogy a processzornak ne kelljen minden egyes művelet során az információkat a jelentősen lassabb rendszermemóriából, a RAM-ból betöltenie. Minden processzor rendelkezik bizonyos mennyiségű gyorsítótárral, melynek mérete a teljesítményben gyengébb CPU-k esetében néhány kilobájtra korlátozódik, míg a hatékony modern processzorok gyorsítótára több tucat MB is lehet.

A CPU cache rétegei

Ahogy már említettük, a hatékonyság növelése érdekében a processzor használ egy kis memóriadarabot a processzormag közelében, amelyet a processzor gyorsítótárának, vagyis cache-nek nevezünk. Ennek a feladata, hogy kiegyenlítse a különböző komponensek sebességkülönbségeit. Nagyon gyors, és a processzoron belül rétegek, vagyis angolul "layer"-ek szerint van felosztva, ezért is van az L betű a réteg szám előtt. Az L3 cache a processzorban a leglassabb, legnagyobb kapacitású és az összes mag által hozzáférhető. Minél alacsonyabb a memória szintje, annál kisebb a kapacitása, annál nagyobb a sebessége és annál közelebb van magához a processzorhoz.

• L1 cache – általában a processzorchip része, és általában a leggyorsabb és legkisebb CPU cache. Az L1 cache általában két részre oszlik: utasítás cache és adat cache. Az utasítás cache azokat az információkat tartalmazza, amelyeket a processzornak végre kell hajtania, míg az adat cache azon adatokat tartalmazza, amelyeken a műveletet végre kell hajtani. Nincs "standard" méret az L1 cache számára. Azonban logikus okokból a kapacitása arányosan növekszik a CPU árával és teljesítményével.
• L2 cache – lassabb, mint az L1 cache, de nagyobb méretű. Míg az L1 cache kapacitása kilobájtokban mérhető, a modern L2 cache már megabájtokban. Minden mag saját L2 cache-sel rendelkezik. Sebesség szempontjából az L2 cache lemarad az L1 cache mögött, de még mindig sokkal gyorsabb, mint a rendszermemória RAM. Az L1 cache általában 100× gyorsabb, mint a RAM, míg az L2 cache körülbelül 25× gyorsabb.
• L3 cache – az L3 cache a legnagyobb, ugyanakkor a leglassabb memóriaegység a CPU-ban. A modern processzorok integrált L3 cache-sel rendelkeznek, de míg az L1 és L2 cache minden maghoz közvetlenül a chip-hez tartozik, az L3 cache mint megosztott memória működik minden mag számára. Korábban (régebbi egy magos CPU-k esetében) az L3 cache a CPU-n kívül, közvetlenül az alaplapon kapott helyet. Ma már az L3 cache a processzorban hatalmas lehet, a csúcskategóriás processzorok akár 32 MB L3 cache-sel is rendelkezhetnek. Néhány szerverchip azonban akár 256 MB L3 cache-sel is rendelkezhet.

Az L2 és L1 memóriák tehát közvetlenül a magba vannak integrálva. Általában igaz, hogy minél nagyobb az L3 cache mérete, annál jobb. Ez azonban nem minden esetben igaz, például az Intel a legutóbbi processzorainak architektúráját felülvizsgálva csökkentette az L3 cache méretét az L2 cache javára.

AMD 3D V-CACHE – mit jelent?

A CPU cache a leggyorsabb memória, amit a PC-dben található. Bár a HDD-t, az SSD-t, a VRAM-ot is memóriának nevezhetjük, de teljesítmény szempontjából a RAM és a CPU cache közötti kommunikáció a lényeg. Míg a RAM memória a legolcsóbb és a legnagyobb kapacitású, a CPU cache épp ellenkezőleg. A CPU cache drága, kevés van belőle, de többszörösen gyorsabb, mint a RAM.

És ha a teljesítményről, különösen a játékteljesítményről beszélünk, a CPU számára a legjobb, ha a szükséges adatokat közvetlenül a cache-ben találja meg. A probléma az, hogy az L1 és az L2 cache-be nem fér bele túl sok minden, így a processzormagok azt elsősorban a fontosabb dolgokra használják. Az AMD ezért egy szokatlan megközelítés mellett döntött, a Ryzen 7 5800X3D processzorba háromszor nagyobb kapacitású L3 cache-t épített be (96 MB vs 32 MB). Ráadásul jelentősen gyorsabb is, ahogy az a tesztekből kiderült, a teljesítménye akár 20%-kal is megnőhet a hagyományos, klasszikus modellhez képest, amelynek nincs 3D-CACHE-e. Ez a teljesítmény már összehasonlítható a versenytársa drágább Core i9 modelljeivel, amelyek sokkal magasabb frekvencián futnak.

Cache nélkül minden CPU teljesítménye tíz százalékkal gyengébb lenne. Ezért rendkívül fontos, és jó tudni, mire is szolgál valójában. Remélhetőleg a cikkünk elolvasása után már van némi elképzelésed arról, hogyan működik a CPU cache, beleértve az egyes rétegeket is.

Mi az a processzor TDP? – TARTALOM

1. Hogyan mérik a TDP-t?
2. TDP vs. energiafogyasztás
3. Mit kell tudni a processzor hőmérsékletéről?

Hogyan mérik a TDP-t?

A processzorok TDP-értékének mérési módszere gyártónként eltérő. Példaként az AMD processzorok és a konkurens Intel processzorok mérése szolgálhat. Az AMD a TDP-t úgy definiálja, mint azt a maximális áramot, amelyet egy processzoregység a gyári feszültség és frekvencia mellett a lehető legrosszabb hőmérsékleti körülmények között képes felvenni. Az Intel ezzel szemben egy olyan meghatározást részesít előnyben, amely a tipikus vagy átlagos árammennyiséget veszi figyelembe. Így az egyes termékek nem hasonlíthatók össze ezen érték alapján.

TDP vs. energiafogyasztás

A fenti információk alapján láthatjuk, hogy a TDP nem árul el közvetlenül semmit az adott alkatrész energiafogyasztásáról. Ugyanakkor minél erősebb a processzor, annál magasabb a TDP és annál nagyobb az energiafogyasztás (pl. egy erősebb hűtőrendszer miatt). Ezért a TDP nem döntő tényező a megfelelő számítógép vagy laptop kiválasztásakor, hiszen a megvásárolt eszköz már fel van szerelve a megfelelő hűtőelemekkel. Hacsak nem tervezel PC alkatrészeket vásárolni, hogy saját számítógépet építs, nem kell különösebben aggódnod e változó miatt.

Mit kell tudni a processzor hőmérsékletéről?

A processzor hőmérséklete fontos tényező az optimális teljesítmény és a hosszú élettartam szempontjából. Következzen néhány dolog, amit tudni kell a processzorok hőmérsékletéről:

• Hőmérsékletérzékelés: A legtöbb modern processzor beépített hőmérséklet-érzékelővel rendelkezik, amely figyeli a chip hőmérsékletét. Ez lehetővé teszi a rendszer számára, hogy monitorozza és szükség esetén szabályozza a hőmérsékletet.
• Maximális hőmérséklet: Minden processzor rendelkezik egy maximális biztonságos hőmérséklettel, amelyet nem szabad túllépni. Ha a hőmérséklet túl magasra emelkedik, az instabilitást, a teljesítményromlást vagy akár a hardver meghibásodását okozhatja. A maximális hőmérsékletet gyártói adatlapokban, webhelyeken vagy a processzor dokumentációiban találhatod meg.
• Hőmérséklet-monitorozás: Számos olyan szoftver és eszköz áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a processzor hőmérsékletének monitorozását. Ez lehetővé teszi számodra, hogy figyelemmel kísérd a hőmérséklet változásait és szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyél.
• Hőelvezetés: A processzor hőmérsékletének csökkentése érdekében fontos a megfelelő hőelvezetés. Ez magában foglalja a megfelelő hűtőrendszer használatát, például hűtőventilátorokat, hővezető pasztát és hűtőbordákat. Bizonyos esetekben akár vízhűtést is használhatunk.
• Túlhajtás: A processzor túlhajtása során a gyári beállításoknál magasabb feszültség vagy órajel alkalmazása mellett kell figyelni a hőmérsékletre. Túlzott túlhajtás a processzor hőmérsékletét veszélyesen magas szintre emelheti, ezért fontos a megfelelő hűtés és a hőmérséklet monitorozása ilyen esetekben.
• Intenzív terhelés: Nehéz szoftverek futtatása, játék vagy más CPU-igényes feladatok végzése során a processzor terhelése megnő, és emiatt a hőmérséklet is emelkedhet. Fontos odafigyelni a hőmérsékletre, különösen hosszú távú intenzív terhelés esetén.

Összességében a processzor hőmérséklete befolyásolhatja a rendszer teljesítményét és stabilitását. Fontos figyelmet fordítani rá, és gondoskodni a megfelelő hűtésről annak érdekében, hogy a processzor biztonságos és optimális hőmérsékleten működjön.

Röviden: a TDP egy olyan specifikáció, amely a processzor hőtermelésének maximális teljesítményfogyasztást jelzi, általában wattban kifejezve. A TDP segít a rendszertervezőknek és felhasználóknak megérteni, mennyi hőt kell elvezetni a processzorból. Fontos megjegyezni, hogy a TDP nem azonos a tényleges fogyasztással, hanem a maximális hőtermelési képességet jelzi.

Ha tetszett a processzor TDP definíciója, ne felejtsd el pozitívan értékelni a cikket a megfelelő gombbal.